Hallgatni arany, de sokszor bölcsebb is. Most azonban nem teszek lakatot a számra – pontosabban tollamra zárjegyet.
Az alkoholról van szó: e végzetes kisiklásról, ami ha tetszik, ha nem tetszik pontot tesz az életek végére. Flaszter árusként bejárom az egész várost. Ismert és ismeretlen arcok gyűrűjében töltöm napjaimat. Nem szégyellem bevallani útközben én is betérek egy pohár vörösborra, melegedésképpen.
Hanem az ismétlődő arcok! Ez maga a visszariasztó rettenet. Ott és akkor – ugyanazok. Kiknek útja mindig odavezet. Féldeci vagy hosszúlépés – egyre megy. Annyi, amennyi belefér. Alkoholista hajléktalan, aki már sehova sem kell. Ilyenekből listám van.
Aki miatt tollat ragadtam a Kócos becenevet viseli. Állapota leromlásából, torzonborz haj- és szakállviseletéből üres tekintet bámult rám. Megismert, persze, hogy megismert: hisz jobb napjaiban rendszeres kölcsönkérőm volt. Míg nyugdíját intézték a hajléktalanszállón, addig hihető és néha megkérdőjelezhetetlen történeteiből kihámozhattam a valót.
Kócos egykor katonatiszt volt. Ott is bennfentes. Titkosított dolgok tudója. Aminek nyomasztó terheit alkoholba fojtotta. Most, hogy nyugdíja, s az átmeneti szálló fedezékéből nézve kedvezményezett, mindenről megfeledkezik. Romlik, végzetesen romlik az állapota. Elhanyagoltsága riasztó méreteket öltött. „Nincs mit tenni! – mondja a szociális munkás. Kócos már nem kommunikál, csak iszik, míg pénze van. Család, fogódzó sehol. Magányos útjain maga elé motyog. Segítő kezet nem fogad. Fogazata hiányos, táplálék hiányában vészesen lefogyott. Ősz hajzata, akár egy buddhista szerzetesé, akinek fogadalma lehetne akár az örök hallgatásé is.
Én is elmehetnék mellette szótlanul is. Ám lelkiismeretünk egy ponton közös. Az Ördögszekér rovatban megkíséreltem életútját „Anya csak egy van” címmel megpályázni. Egykor. Míg él valaki, aki Kócosnak utána nyúlhatott volna. Anyja, aki magas beosztásában szégyellte fiát. És most már ő sincs.
Viszont jő a tél, a jótékony hólepellel. Belepi azt is, aki csak egyszer esik el. Anyjáról nekrológot írtak, Kócosra pedig keresztet vethetünk.
Válaszol erre a mindenható, meg az utolsó figyelmeztetés:
„Állj fel!”