373. szám Vers

Csikágó-ciklus XL.

Inka császárok barna aranya! ajkam bársonyos csókodért sóvárog, aromád súlyos, akár a zsoltárok. Katonák, költők éjszín madara, bazár illata, kalifák uralma, munkások izzadtsága és nyugalma, karavánok tábori parazsa. Gondokhoz méltó apró Góliát; asztalt hozol a riválisok közé, békét formálsz a haragosok fölé, nyüzsgő létünktől fénylik glóriád, bizalmat nyújtasz a...
370. szám Vers

Csikágó-ciklus XXXVII.

Haldokló szamurájt alakít a nap, a színfalakról utcákra kúszik halovány sóhaja, majd kútig szalad s a víztükrön galambtollra csúszik. Takarók padokon, boltok zugában: fantom motoz, szuszog s nyugszik ruhában, párna a cipő, poros pléd nyúlik bokáig. Mély hang torkot köszörül s a köpés hangja mint gázban a szikra… …a...
372. szám Vers

Egy költőnőnek-ciklus VIII.

…nem értettelek, csak azt láttam – szép vagy, sőt, gyönyörű és a levegő szétfagy valamiért körülötted. Rideg, visszautasító voltál, sziget köztünk, kínzott kényelmes karosszéked, nem szóltál semmit, de tudtam, lenézel minket; szúrtad szemét mindenkinek. Mondd, ( * * * ), vajon hogyan van az, legtávolabb álltál és gyűlöltelek, te...
373. szám Vers

Hol vagy, hazám?

Hol vagy e vadvilágon hazám? Számkivetve itt vertem tanyát. Kereslek A tájon, Mint gyermek az anyát. Szeretlek, Mint világosságot a termek, Úgy téged én mindhalálig hazám Rád ma szempilláim könnyet mernek. Emlék gyűlt raját Dicsőn fák susogják, S a régmúlt talaját Madarak huhogják. A szép jövő Álmot szövő: Öröm...
371. szám Riport

Egy Program utóélete

Társadalmi célú kommunikáció: törekvések és eredmények Az Equal A/57-es projektnek volt egy Társadalmi Célú Kommunikációs blokkja, ami több programelemet tartalmazott. Az egyik ilyen volt a program első évében a nyilvános műhelybeszélgetés, melyre a média több képviselőjét is meghívták, bár e meghívással igen kevesen éltek. Egy alkalommal meghívtak még „sikeres”...
372. szám Vers

Palackposta

(Háká megszólal) Ott vagyok, ahol a part szakad – vékony pallón a két part között. Polgárnak bóvli, túl csöves, kopott, hajléktalannak túl jól öltözött. Arcom kreol. Lehetnék kun, török, talán cigány. Se ez, se az – még ők is megtagadnak. Ha eltűnök, egy másodperc hiány. Bölcselkedő? Én nem így...
373. szám Vers

A kegyvesztett

Az őszi este csöndje leng szobádon.* A szék hátán kikészített ruha. Ma már megint az éjszakába indulsz, S te sem tudod, mikor jössz majd haza. De egyre észveszejtőbbek a csöndek: A jóból is megárt… legyen elég! „Rohansz megint, sosincs egy jó szavad sem” – Súgja anyánk, s csak tördeli...
372. szám Vers

Indián nyár

Véncsont melengető októberi nap szűrt fénye, árnyékok össze-visszásága gallérom mögé bújik, lapul. (tarkómon érzem hűs melegét) Levélzizzenés, halk surrant-roppanó nesz sóhajt talpam alatt. Rám tapad pókháló foszló görgése; – fátylas játéka a térnek. Eldőlt horizontú sárga napsugár oldalról megnyalja jegenyék tetejét, hulló levélen villan tánca. Idő szusszan fák mohos...
374. szám Riport

Pista és Terike

Általános vélekedés szerint, aki néhány hónapot eltölt az utcán, ott is marad. Akad ezzel szemben néhány eset, ami bár nem sok, de mégis ellenpéldaként szolgálhat, megcáfolva ezzel a fentieket. Olyan ember szólal meg itt, ezeken a hasábokon, akinek sikerült az évek viszontagságait túlélni, sőt mi több talpraállni és visszatérni...
367. szám Széppróza

Anti ganyé

Gondoltam egy nagyot. Elmentem vidéki ismerőseimet meglátogatni. Kedvenc ismerősöm Béla bá (mert csak így szabad szólítani) meglátott. – Na, mi van, te, ganyé? Mondom Béla bának – most nem hoztam ganyét, ha viszont Béla bá tud valahol olcsón, vehetünk. – Hát fiam, tudod ez, errefelé az a helyzet. Na,...
368. szám Vers

Rosa Mystica

Te vagy az én titkos rózsám, a szerelmem, imádott múzsám, Te vagy utolsó menedékem egész elrontott életemben. Te vagy aki felemelt a földről mikor nem engedtem a közönyből. Te vagy lelkem vigasztalója Mennyországomnak ajtaja. Te vagy a vágyam, te vagy az álmom, szeretlek és már csak terád vágyom, Te...
367. szám Széppróza

Balatoni ámokfutás 12. rész

Nehezen bírtam lemosni a szappant a testemről, arról nem is beszélve, hogy jól esett volna egy forró fürdő az előző éjszakai jeges fürdő után. – Vége a lubickolásnak, Uraim! – kiáltott be a tizedes a zuhanyzóba. Magamra kaptam a ruháimat, és máris sorakoztunk a folyóson, hogy visszamenjünk lakosztályainkba. Fürdés...
368. szám Vers

Szegény Istenszeretők

Aki Repülni Szeretne, Az az abrakot Már elfelejtette. A teste könnyű legyen. Ne húzza le Földi teher! A magasság elérését a „Földhözragadtság” Megszűnése előzi meg, Hiszen Egyik madár sem Repül a fészkével. Két úrnak Nem szolgálhat Senki sem. Valahogyan mégsem A vagyonban Dúskálkodók A boldogok. „Ha ismernénk Milyen érték...
369. szám Vers

Kapaszkodók

Jövőbe tartó gondolat visszafordul… … múlt fonalán kúsznak kapaszkodó képek: – remények, szerelem-tűz, tomboló tavasz; – orgonaillatú lila világ szikrázó acélbüszkeségen… … mert a hal úszni kíván, összekoccan köszöntő pohár… … hitvesi csókok; – s virág… … mára csak poros szirma, asztalon szétszórt, ottfelejtett morzsáló kalács, zsírfoltos abrosz, fonnyadt,...
367. szám Széppróza

Mókus Márkus

Az EQUAL (A/57) program tapasztalatai és az európai uniós tendenciák alapján előrevetített jövőkép Tudománytalan fantasztikus el- (és mellé-) beszélés Mókus Márkus túl volt az utolsó gégeműtétjén is, még lábadozott ugyan, de kíváncsiságától vezérelten teljes erőbedobással vetette magát az új és érdekesnek ígérkező munkába. Természetesen nem ez volt az eredeti...
368. szám 600. szám Vers

Virradatra várva

Váratlan ért, úgy jött az alkonyat. A bolt bezárt, aludni tért az álom. Mért várom azt, hogy lesz még virradat, s ha ébren ér, talán majd megtalálom? Mért érzem úgy: már jártam egyszer itt? A macskakő megismeri a léptem énekét… Csak dúdolok halkan, hisz úgyse hallja senki. Függöny fedi...
369. szám Vers

Önpusztítás

Nincs kiút, zsákutca az életem, Lerombolt gettó a szervezetem. Őserdő indái szorítják kezeim, Minden mozdulat fájdalommal teli. Lesüllyedek a közeli mocsárba, A legtisztább állapot a mocsokban. Meghalni jöttem a világra, Leépülök sec-perc alatt. Mégis boldogságot hozok Neked, Álmot, örök lázat, szétvetett vágyat. Pusztulás, fegyverek, árulás, Ez lenne a lét?...
367. szám Vers

Kínok verse

Hibát hibára halmozok miközben verseket írok, földre hozok minden csillagot lényem, árnyékolja a Napot. Én folyton csak adok de vissza, semmit sem kapok. Űrből jövök, álmokat szövök Semmi nem vagyok, csak nyögök. Vágyakat öldöklök, küszködök egy-egy gyereket szülök olykor, olykor örülök, az idő előttem, nyöszörög. A visszaszámlálás elkezdődött, Lucifer...