…nem értettelek, csak azt láttam – szép vagy,
sőt, gyönyörű és a levegő szétfagy
valamiért körülötted. Rideg,
visszautasító voltál, sziget
köztünk, kínzott kényelmes karosszéked,
nem szóltál semmit, de tudtam, lenézel
minket; szúrtad szemét mindenkinek.
Mondd, ( * * * ), vajon hogyan van az,
legtávolabb álltál és gyűlöltelek,
te vagy most hozzám mégis legközelebb,
utáltalak s téged akartalak
mindig: mért érintett meg zajtalan,
örökségem, mely útján terelgeti
az embert s amely sose volt emberi…
