Nincs kiút, zsákutca az életem,
Lerombolt gettó a szervezetem.
Őserdő indái szorítják kezeim,
Minden mozdulat fájdalommal teli.
Lesüllyedek a közeli mocsárba,
A legtisztább állapot a mocsokban.
Meghalni jöttem a világra,
Leépülök sec-perc alatt.
Mégis boldogságot hozok Neked,
Álmot, örök lázat, szétvetett vágyat.
Pusztulás, fegyverek, árulás,
Ez lenne a lét?
Valójában én magam vagyok a fegyver,
Én teremtettem a körülöttem levőt.
Isten vagyok, génsebész, diktátor,
A magam világát tettem tönkre.
