Te döntesz!
– felépülés vagy halál –
Gyula vagyok, felépülőben lévő alkoholista. 1994. július 10-e óta nem fogyasztok alkoholt, és próbálok változni azért, hogy ne is kívánjam meg a szerem használatát, ha valami nem úgy történik, ahogy én akarom. Nap mint nap foglalkozom a betegségem lelki részével, úgy mint húsz éven keresztül az ivással.
Persze az alkoholfogyasztás mellett még rengeteg dolgot vittem túlzásba és van, amit még ma sem tudok normális keretek között használni.
Az emberiség létezésének kezdetétől fogva működik bennünk valamilyen szenvedélybetegség. Az értelmező kéziszótár szerint szenvedély okozta kóros lelki betegség, függőség. Egyszerűen úgy tudnám megfogalmazni, hogy olyan viselkedési forma, jellemvonás, melyet valaki túlzásba visz, és ettől még függ is. Ez még csak az egyén problémája lenne, de legtöbbször – sőt szerintem minden esetben – a függőségével kárt okoz a környezetének és genetikai úton még a leszármazottainak is. Ezen keresztül pedig az egész társadalomnak.
A betegség legkellemetlenebb része az, hogy rettentően alattomos. A szenvedő egyén tagadja önmaga és mások előtt, a környezete pedig annyira szégyenli, hogy titokban szeretné tartani azt, ami teljesen nyilvánvaló. A betegség hatalmas társadalmi és gazdasági veszteséget is okoz az egész világon. Az emberiség körülbelül 10%-át érintő alkoholizmus miatt rengetegen halnak meg átlagban ötven évesen. Addig is sokat vannak betegállományban részegség, másnaposság, vagy baleset miatt. Ezek a gazdasági hátrányok a kábítószerfogyasztók közt még fiatalabb korban jelentkeznek, ha egyáltalán el tud kezdeni egy drogfüggő valamilyen társadalomnak hasznos tevékenységet.
Eddig az alkoholizmust és a drogozást említettem a szenvedélybetegségek közül. Azt a kettőt, ami a legnagyobb publicitást kap és ellenérzést vált ki a társadalomból, de talán még több száz van ezeken kívül. A leglegálisabb drogozás a kedélyjavító gyógyszerek szedése, melyet gyógyszerként írnak fel a pszichiáterek, de a többség hangulatjavításra vagy az élet elviselésére használja. Egyre jobban elfogadott a világon a harmadik – elsősorban az egyénre és a családjára – legveszélyesebb betegség, a játékszenvedély. Nem kíséri fizikális betegség, csupán pszichikailag, anyagilag és erkölcsileg teszi tönkre a függőt. A szerencsejátékkal foglalkozó gazdaságnak és az adón keresztül az államnak hasznot hoz, míg a családot anyagilag is tönkreteszi. Persze ne feledkezzem meg a dohányzásról, ami az orvostudomány egyik legkomolyabb problémája. Másik szintén komoly betegségeket okozó szenvedély a koffein túlzott fogyasztása. Az előbbi a tüdőt és az érrendszert, az utóbbi a szívet támadja meg. Sok millió ember eszi túl magát, vagy egyfajta élelmiszerből fogyaszt mértéktelenül. Valaki az élettársától, valaki a szüleitől függ nagymértékben, ami már káros mindkét félnek. A munkamánia is lehet halálos betegség, még akkor is, ha a nyugdíj által megszűnik a lehetőség. A felesleges vásárlás is egyre ismertebb szenvedélybetegség, ami a gazdaságnak ugyan nagyon hasznos, de a betegnek és környezetének már nem annyira. A túlzott napozás is káros az egészségre. Talán több száz káros szenvedélyt felsorolhatnék, mint a hajrágás, pirománia, sexfüggőség, stb., a teljesség igénye nélkül megpróbálok írni mindegyikről.
Tapasztalatom szerint – a szakemberek többsége is ezt állítja – a szenvedélybetegségeknek lelki eredetük van. Én azért viszek túlzásba valamit – ivás, evés, játék vagy munka, stb. –, mert a dolgok nem úgy történnek, ahogy én akarom, vagy csak a valóság elől menekülök. Mivel józan állapotomban – hosszú évek nem ivása után – is dühös leszek, ha az akaratom ellenére történik valami, akkor a szerem használatának szüneteltetése még nem oldja meg a lelki problémámat, és ez visszavihet az iváshoz. Ez alapján egy szermentes, elviselhető élethez nem elég magát a szert elengedni, nekem is változnom szükséges. Saját tapasztalataim alapján is ez a változás lehet a megoldás a szenvedélybetegség hosszú távú – akár életem végéig szóló – szüneteltetésére. Ugyanis a szenvedélybetegségből nem lehet kigyógyulni, csak a tünetet lehet szüneteltetni, mint én az alkohol fogyasztását.
Ezekről a saját és új ismerőseim tapasztalatairól, a szakemberek ismereteiről, a különféle megoldási lehetőségekről szeretnék e sorozatban írni az olvasóknak. Bemutatok néhány szervezetet, melyek megpróbálnak segíteni a betegeken. Ismertetek majd olyan egészségügyi intézményeket, melyek alkoholistákkal, drogfüggőkkel és más szenvedélybetegekkel foglalkoznak. Leírom a már hazánkban is egyre jobban elterjedt önsegítő közösségek működését, mint például a legismertebb Anonim Alkoholistákat, a Katolikus Alkoholmentő Szolgálatot és a Református Iszákosmentő Missziót
Sajnos a felépülés csak akkor kezd el működni – ahogy ezt az én példám is mutatja –, ha a beteg felismeri, beismeri káros szenvedélyét és megszületik benne az abbahagyásának vágya. A másik fontos megtapasztalásom, hogy el kell jutni egy bizonyos lelki, szellemi és fizikai mélypontra, mely engem megadásra kényszerített, és gyökeresen akartam változtatni az életvitelemen. Én meg sem próbáltam egyedül abbahagyni az ivást. Először orvosi segítségre, majd az Anonim Alkoholistákra támaszkodtam. Megéreztem, hogy egy tőlem független erő nélkül nem bírok megbirkózni szenvedélybetegségemmel.
Egyedül nem megy!
