Jövőbe tartó gondolat
visszafordul…
… múlt fonalán kúsznak
kapaszkodó képek: –
remények, szerelem-tűz,
tomboló tavasz; –
orgonaillatú lila világ
szikrázó acélbüszkeségen…
… mert a hal úszni kíván,
összekoccan köszöntő pohár…
… hitvesi csókok; – s virág…
… mára csak poros szirma,
asztalon szétszórt, ottfelejtett
morzsáló kalács,
zsírfoltos abrosz, fonnyadt,
ködbe zárt csendélet…
… egymásba botló találkozás,
őszült fejek, komoly szavak; –
hogy ez is… az is… amaz is!
Most újból együtt vagyunk:
Múltak fukar gyászünnepén
még egyszer csendül a pohár
arra, ki távozott s aki maradt: –
S míg vázákból szavakba
bújnak bimbós őszirózsák,
részegen tántorgó időre
csobbanva löttyenő boron
botladozik egy morzsavivát.
