369. szám Vers

Kapaszkodók

Szerző:

Jövőbe tartó gondolat
visszafordul…

… múlt fonalán kúsznak
kapaszkodó képek: –
remények, szerelem-tűz,
tomboló tavasz; –
orgonaillatú lila világ
szikrázó acélbüszkeségen…

… mert a hal úszni kíván,
összekoccan köszöntő pohár…

… hitvesi csókok; – s virág…

… mára csak poros szirma,
asztalon szétszórt, ottfelejtett
morzsáló kalács,
zsírfoltos abrosz, fonnyadt,
ködbe zárt csendélet…

… egymásba botló találkozás,
őszült fejek, komoly szavak; –
hogy ez is… az is… amaz is!

Most újból együtt vagyunk:
Múltak fukar gyászünnepén
még egyszer csendül a pohár
arra, ki távozott s aki maradt: –
S míg vázákból szavakba
bújnak bimbós őszirózsák,
részegen tántorgó időre
csobbanva löttyenő boron
botladozik egy morzsavivát.

Kapcsolódó írások