‘Reggelt, Magány,
Szép napot, Búbánat,
Jó éjt, Fájdalom –
Itt vagytok bennem, összejátszva ellenem,
De úgyis letagadom…
Itt éltek szívemben 28 év óta,
S ha csodákról faggattok –
Nos, hát ez kész csoda –
Hogy ennek ellenére
Jó pár cipő elkopott,
Amíg tudatom végül mégis
Kijózanodott.
Mentem, folyton-folyvást meneteltem,
És annyiszor álltam fel, ahányszor elestem,
Persze kellettek hozzá felém nyújtott karok
De elfogadni is el kell tudni, különben örökre
Odalent maradok…
Megbíztam sokakban,
És akikre nem számítottam
Ők voltak ott a bajban,
Hidd el, Nehéz így megbízni
Megint egy újabb lányban:
Hisz akármilyen szép lenne
Szeme és a mosolya –
Félnék, tudom, attól – el fog jönni nála,
Hogy mikor abban élek – valami kialakulóban:
Lelépési kényszere támad,
Na és akkor fordít majd nekem ő is
Szó nélkül hátat…
‘Reggelt, Magány,
Szép napot, Búbánat,
Jó éjt, Fájdalom –
Itt vagytok bennem, összejátszva ellenem,
De úgyis letagadom…
Sokan mondták: én erős vagyok,
Pedig ha tudnák, mennyit hazudok, mennyit
hülyítem
Önmagam,
Hogy megéljem a holnapot, valahogy egyben!
És ha nem engedem, hogy ezek a sorok
Magukat leírassák, talán itt se vagyok,
Hanem odakint egy jókora gránit tömb alatt
Zabálnak ma a férgek, amíg belőlem legfeljebb
Csonthalmaz marad…
Mondom: a SZERETET – így nagybetűvel,
Hiszed, vagy nem hiszed,
Az egyetlen, amivel
Kimenekülhetsz a mocsokból,
Ennél a bábelibbnél is bábelibb
Kocsmai zűrzavarból…
A Te szemeid tiszták,
Az enyémek zavarosak,
Hiába fürösztöm benned arcomat,
Hisz amíg marad tinta, mindig rá lesz írva,
Hogy megbújnék Lelked egyetlen zugában,
És Téged kábítani sosem lennék képes –
A befőttesüveg ragyog
De a tartalma penészes…
‘Reggelt, Magány,
Szép napot, Búbánat,
Jó éjt, Fájdalom –
Itt vagytok bennem, összejátszva ellenem,
De úgyis letagadom…
Végszavak:
Letagadom, úgyis letagadom,
Magam előtt magamat
Megjátszani – Istenem – hiába próbálom.
2009 Február hónap, első díj
