Egy szó
Gyötör
Gyötör az ürességem
Hiányzik, ha tekinteted nem találkozik az enyémmel
Gyötör mohó vágyam, mely oly türelmetlen
Őszinte, szemérmetlen
Remegek, s
Gyötör a kétség, finom kezed a csengő gombját mikor érinti meg
Szeretlek, egyszerűen…
Gyötör a tudata, nem érinthetlek meg
Hiányzik őszintén-vidám mosolyod, önfeledt kacagásod
Gyötör a gondolata is, most nem láthatom, nem hallhatom
Szeretnék szavaidon, történeteiden átszellemülten csüngeni
Gyötör a valóság, a hallgatag csöndbe nehéz belekapaszkodni
Zavar a Nélküled-nappali beszűrődő lármás utcazaj
Gyötör a Veled-érkezett ijesztően emlékdús, csöndes éjszaka
A mélyfekete égboltnak könyörgöm, magába zárva rejtsen el
Gyötör minden, amit nevezzünk csak így egyszerűen: emlékek
Fáj, hogy hangosan nem kiálthatom
Gyötör a Nélküled rám nehezedő magányom
