382. szám Széppróza

Az Ölyvész Egér

Szerző:

Az egerészölyvről mindannyian hallottunk. Arról a ragadozó madárról beszélek, amelyik vadászik az egerekre. De hallottatok e az Ölyvész Egérről – arról az egéről, amely az ölyveket írtja? Hogy ilyen egér nincs is? Gondoljátok ti!

***
Egyszer volt, hol nem volt, túl az óperencián, túl az üveghegyeken, de talán még Pest határán is túl egy Napsütötte Tisztás. Itt élt egy különös egércsalád: egér nagypapa, egér papa és mama, és a most született kisegér. (Egérnagymama sajnos egy ölyvtámadás áldozat lett). Egérpapa téglavörös színű övvel rendelkező harcművész volt (ez háromszoros fekete öv fokozatnak és mintegy 18 dannak felel meg), róla annyit kell még tudni, hogy fénykorában puszta ököllel végzett a macskákkal. Egérpapa bosszút esküdött az ölyvek ellen, és a tervét fiát keresztül kívánta megvalósítani. Elhatározta, hogy kineveli a tökéletes harcost – azaz Harci Egeret nevel a fiából. A kisegér még járni sem tudott, de már gabonakalászból készült súlyzókkal erősítette mellső végtagjait, és speciális légzőgyakorlatokat végzett. Ahogy cseperedni kezdett ólomcsizmácskát húztak a lábára, és így futotta le minden reggel a maga 15-20 km-ét. Ezután kezdődött – édesapja irányításával – a tényleges harcművészeti edzés. Kung fu-tól a cselgáncsig – napi 8 órában – éveken keresztül. Törés-rugás technikáját tökéletesre csiszolta, s miután egy éles küzdelemben (kumite) mesterét is sikerült legyőznie. Egy vadmacskát szerződtettek edzőpartneréül. (A macska néhány nap múlva felbontotta a szerződését, mert az egér túlságosan durvának bizonyult. Kórházi kezelésének költségét az egérpapa állta). Mesélik, hogy egyszer odamenet a környék legnagyobb kuvaszához, és felugorva megcibálta a kutya bajuszát. „Puha vagy Herkules, mikor mész már gyúrni?” – kérdezte és harci állást felvéve megállt az óriás előtt. Szemtanuk szerint a kuvasz szűkölve elmenekült. Látván, hogy minden Földön élő állat kitér a Harci Egér elől, egérnagypapa félrehívta unokáját. „Nagy harcos vagy kisunokám, de tudásod az ölyvek ellen sajnos nem elég. Azok képesek képesek a levegőből a földön élő állatok ellen támadni, te nem tudsz a levegőbe emelkedni. Itt csak a fizika segíthet.” Így aztán a harci egér – napi három órában – fizika leckét vett a nagypapájától és két hónap elteltével felkészültnek érezte magát az ölyvek elleni élet-halál harcra. Nem kellett sokáig ácsorognia a Napsütötte Tisztáson, máris fölötte keringett egy vérszomjas, tinédzser korú ölyv. „Nicsak itt az ebédem!” – vijjogta a ragadozó és támadásra készült. Az egér tölcsért csinált a kezéből és felkiabált a madárnak: „Na, húzz el innen, gyerekekkel nem foglakozom!” „Mit beszélsz?” „Különösen buta gyerekekkel nem.” „Ki neked a buta?” „Te, barátom, te! Hisz még egy egyszerű számtanpéldát sem tudsz megoldani.” „Én?Na, jó. Mielőtt megeszlek halljuk azt a példát!” „Jól figyelj, te napos csibe, mert még egyszer nem mondom el: ha egy tégla súlya egy kilógramm plusz még egy féltégla súlya, hány kilogramm két tégla”. „3 kilogramm” – vágta rá kis gondolkozás után az ölyv. „Mondtam, hogy buta vagy, két tégla súlya négy kilogramm.” „Aztán miért?” „Logikai úton is elmagyarázhatnám, de azt úgysem értenéd meg. Inkább leírom egyenletben.” Az egér letört egy gallyat és írni kezdett a porban.
T = 1 kg + ? T
„Remélem jól látod?”

„Most megszüntetjük a törtet”
2 T = 2 kg + T
Aztán átrendezzük az egyenletet, ez egy egyszerű elsőfokú, egyismeretlenes egyenlet…
T = 2 kg
Tehát ha egy tégla súlya 2 kg, két tégla súlya 4 kg. Világos?”
Az ölyv egy darabig megszégyenülten hallgatott, aztán megszólalt: „Na, jó, akkor adjál még egy példát!”
„Felesleges, de ha nagyon akarod, jól figyelj: ha egy béka egy nap alatt öt legyet eszik meg, akkor ötven béka kétezer legyet hány nap alatt eszik meg? Ez csak afféle villámkérdés. Na..? Na…?”
Az ölyv megrettent az ismételt felsüléstől és gyorsuló köröket leírva koncentrálni kezdett. A nagy fejtörés közben még a szemét is lehunyta, így nem vette észre, hogy folyamatosan magasságot veszít, és végül a födnek csapódva nyakát szegte. Az egér a tetem mellé lépett: „Nyolc napa alatt… de te ezt már soha nem fogod megtudni. Az egész létezésünk egy nagy rulettjáték – elmélkedett – és ebben a játékban az életünk szerepel zsetonként. Rien ne va’ plus… senki nem tesz többet… hát, te barátom már biztosan nem.” Aztán egyik lábát a halott madárra tette, kidüllesztette mellét, lefotóztatta magát, és a képet – néhány sor kíséretében – fellőtte az internetre.
„Minden ölyvnek! Ha nem akartok erre a sorsra jutni, kerüljétek a Napos Tisztást! Aláírás: az Ölyvész Egér”

(2008 január, harmadik díj)

Kapcsolódó írások