Nemes Nagy Ágnes: Utazás
(3,szakasz)
Hajnal
És egy világot.
Helyükön, a hegyek.
Nagy fák alatt kicsiny szerelmesek,
mély barlangokban bujdokló szavak,
vízben, virágban visszhangozzanak
s a tengerből már felmerüljenek,
mint hajnalodó, biztos szigetek,
kinek a pálmák és kinek a nap
s a költőnek a születő szavak.
…s a tengerből már felmerüljenek
a hallgatások, meztelenné váljék
bizonyosságom és a kételyed.
Az ellenszenvem igen gyakran fáj még
s amit mondtál, amit ki nem mondasz,
melyen most is fösvény tyúkként kotlasz:
vigyázz, nehogy záppá érjen a szándék!
Holdad csillagpalástján rőt sebhelyek
hasadtak ott, ahol átölelte
napom, az éjbe szállva követlek
s amíg nem érlek el, nyugvást nem lelek.
Együtt bolyongunk, mégis idegen
maradsz s hitem hantján a fény feldereng,
mint hajnalodó, biztos szigetek
Sárközi László
(2009 január, első díj)