Elfalazva régi rémeket
Törnek át a bús kisértetek,
Életüknek árnya villanón
Felvetült az ócska tűzfalon:
Félelem-falakba mélyre vés,
Lélegezve zúg a reszketés,
Mélysötét a rémület szaga,
Udvarokba fúlt az éjszaka.
Sínre lép, erős acélt tapos:
Átrohant az ósdi villamos,
Kocsma önt az útra részeget,
Karcolás sikolt a sín felett.
Átzokogva annyi éjszakán
Összegörnyed elhalón a lány,
Csontja törve járda húzza őt,
Láb tapossa kint a ház előtt.
Gyermekén a némaság remeg:
Pince rejtekén szurok-szemek,
Összehúzza még a gyengeség,
Szívbe oltva bosszúvágya ég…
Elfalazva cseppnyi sorsokat,
Titka, múltja visszalátogat,
Néha árnya átsuhan talán
Régi, rettegett telep falán…
