Süt a nap sárga foltok poty
ognak fűre fára villamosra
sárgán a sárga lustán araszolva
velem szemben ül kedvesem
pár világoskék paca egy
kerítésen most felállt bement
s tartózkodnom kell mert meg –
itt meg – nem érinthetem,…
hiába csókolnám szemét száját
nyakát pár reklámon elhaladó
autókon piros vörös színek játsznak
harsogó zöldek de szürke beton
terül el körbe s megrondít mindent
de a napfény és a kedves
szerelemmel teljes
béke van és vágy
összesimulva égni mint
Pompejiben a láva és
a várost őrző katonák –
de újra kezdve minden
egyes órán szívem kezedben
hogy remegne – akár ha
ez a Macchu-Picchu lenne
vagy Tenochtitlán – Peru, Mexico –
s nem Kőbánya de egy oltár
s hogy mennyi boldog halál
van a szerelemben s mennyi
még boldogabb feltámadás…
Oh, hányszor kezdhetek itt
még új életet az öledben én…
But not in the long run nem
annyira hosszú az a táv ám
mi még hátra van hátra lehet –
én már nem is vagyok;
egyedül csak
Te jelented az életemet…
