Fizikailag érezhetően nyom az idő súlya
présel mindaz mi már letelt s mi még hátravan
állandó sürgetés en avant csináld tedd meg újra
in both senses it applies – papíron, ágyakban
You know it? Újra s újra gyakrabban hajszoltan bújva
szavakba húsba hát csupaszabban bátrabban
minden vártnak ellen menve mert a dárda már súlyba
pár évtized s hirtelen az egész rámszakad –
Thanatosz s old Time itself –
he or she légyen bár –,
egy szót se szól de nem is vár:
rámül mindannak a súlya
mit nem mondhattam el s az idő nem viccel –
úgy vág bele a sírba,
my mind a szélrózsa
minden irányába szétspriccel…
s nagy ívben teszek rá, hogy
ez szonett vagy nem, itten.
Vagy honnan.
Esett ki fagyottan.