428. szám Széppróza

Karácsonyi üzenet

Újra karácsony van, a szeretet ünnepe. Ilyenkor sok embernél előkerül a Biblia, amely a történelem folyamán a legszélesebb körben elterjedt könyv, amelyet sokan nagyra becsülnek. A Biblia a legfontosabb oktatás, amelyben bárki részesülhet, aki megismeri a Bibliát. A Bibliában lévő tanítások közül az egyik első és legfontosabb parancsolat az,...
426. szám Vers

Gyökértelenül

Égbekiáltó fának, Tengerberohanó árnak, Horizontot befogó tájnak, Életigenlő, Jövőt-ígérő MÁ-nak, Megvalósítható vágynak, Családot összefogó matriarchának, Játszva okító nyelvtanárnak, – Kellene lennem még. Atomjaimra esve, Kudarcokkal telve, Elhagyva, s elengedve Bolyongok – gyökértelenül. 0
428. szám Széppróza

Fehér karácsony

Csend van, szitál a hó és jégvirágok nyílnak az üvegház ablakán. Üres virágcserepek gondolnak a virágillatú nyárra és lábujjhegyen jár a csend a padláson a cserepek alatt. Kémények füstje sejteti, hogy meleg van a kisszobában és béke. Fehér a világ, virágillatú méhzümmögésről álmodik a kert a hópaplan alá bújt...
428. szám Széppróza

Hol marad az ünnep?

Mint minden évben, most sem marad el a Karácsony, csak ki-ki hogyan éli meg, ott a kérdés és abban van a különbség. Kinek mi teszi ünneppé az ünnepet? Kinek csupán munkaszüneti nap, kinek loholás, kapkodás, mert jönnek a vendégek, kinek tetemes pénzkiadás, mert az ajándékozással járó megfelelési kényszerétől nem...
428. szám Vers

Karácsony (1948)

Szent karácsony, térdig a hó, Szánkó előtt kaptat a ló. Aranycsengő cseng-csilingel, Vág a hideg,… szép a reggel… Angyal trónol fenn a bakon, Gyermekszem les az ablakon… Jégvirág közt, kicsi lukon, Lesz-e csoki,… szaloncukor? Vastag zokni, kesztyű meleg? Átszánkázhatjuk a telet?… Kiscsizma is,… sarkán patkó… De jó a tél!…...
425. szám Széppróza

Suttogó múlt

November 1. Ballagok a temetői úton. Csend van, pedig él a temető. Az Idő visszakanyarodva sétál a holt lelkek sírköves útján. Az idén is átlépte a szeretet a temetők kapuját. Az évszakokból született évek fonnak koszorút az Emlékké kérgesedett évtizedek gyertyafényes gyalogútján. Az Idő ringatja az Élet bölcsőjét. Idézve...
425. szám Vers

Koponyám szemed I.

Lüktet homlokom mögött: koponyám lett szemed és tágul, nyílik nagyra s lám, már rám is nevet,       lám, hátul, a tarkómon kopogtat a neved. Lassan te már egész valómat betöltöd.                                                                                                 Olyan vagy nekem, mint haldoklónak az élet. Mindenemmel nyúlok feléd – nélküled félek –, elbűvölve vágyakozik hozzád...
425. szám Vers

Mezítlábas Odüsszeiám 6.

Az alábukó Nap lángolása vörös leplet feszít a Földre s e vörösből föl-bíborló hajnalban csöndes partokat mos a tenger, pernyével lepve a mezítlábas, bakancsos, füstös világ, gyöngéd érzések portája a pernye alól fölkúszó Ember, szellő simít rétet, fövenyt, arcokat… S új dimenzióban együtt lesz házad népe… Uram! Mert ígérted,...
425. szám Vers

Végtelen reménytelen réteken

Végtelen reménytelen réteken jössz, jössz miként a lassított filmeken. fehér ing Rajtad s a naplemente glóriája szememre kékfestő éjszaka borul s egy kicsit bekopogtatott hozzám a halál ki vagy s honnan? Értem vagy ellenem igazítod helyre egyetlen mosolyoddal a fanyar igazságokat, hogy mint álomképeket az ébredés, a kacér messziségbe...
425. szám Vers

Hontalanok

Hólepte fenyők, miért sóhajtoztok? Nincs itt az idő, ti még várjatok. Faág elhajlik madarak súlya alatt Magányos fenyő, nekik otthont miért adott? Veréb, rigó, cinege rólad álmodik Széllel bélelt a ruhájuk, ázott a cipőjük Nem-nem éheznek, de nagy a menedékük. 0
424. szám Széppróza

Hajdúk Hanzavárosban

Hárman okádtak, a többiek horkoltak, vedeltek, csámcsogtak, de ez így is volt rendjén ütközet után. Győztek, elfáradtak, pihenni és mulatni akartak. Még olyanok is voltak, akik a fogadóban fizettek is. Néhányan a szolgálók csecsét szorongatták, Ambrus mindig is tudta, hogy extra Hungariam est vita, ezért nem is rökönyödött meg...
424. szám Vers

A Bánk bán néhány szóban

Első szakasz A szép Melindára feni fogát a fogatlan Ottó, kabátja zsebében egy Biberachtól kapott drogos lottó. A királyné országot járni küldi a féltékeny Bánkot, uralkodni akar, ahelyett sütne inkább az udvarnak fánkot. Második szakasz Petur házában a magyar urak esküsznek össze. Jobb hely ez, mintha költöztek volna Balatonöszödre....
424. szám Vers

Nna!

ez van hát előbb utóbb eljön az a már várva várt vég várt némi rettegéssel persze de mégis oly fáradtan fásultan már hisz a legkeményebb anyagú faltörő kos is elkopik szétveri a rengeteg akadály mibe úton-útfélen ütközik mire egyik célpontját leküzdve a másikig eltalál az örök egyetlen győztes a...
424. szám Vers

Új nap virrad!

Forró, fülledt nyári éjszaka. Pirkad. A nap fénye a párától opálos. A fűszálakon harmatcseppek, mint millió gyöngy gördülnek lefelé. A fák koronái mereven nyúlnak az ég felé A levegő fülledt rezzenéstelen. A napfény betekint az avar alá és a néma mélységes csendben csak a szorgalmas hangyák dolgoznak, kamrájukba télre...
424. szám Vers

Örök Ta-lány

Gyermek voltál, mikor megismertelek, Most, hogy nagy lettél, még mindig féltelek, Jelened tudom, jövőd nem ismerem, Megkérdezni tőled nem is igazán merem. Amit mondok, azért ne vess meg, Bármerre járok, csak téged kereslek. Mert a madonna-lélek ott van a lelkedben, Miközben egy oroszlán tüze ég szemedben. Éld az életed,...
424. szám 623. szám Vers

Mérce

MINDIG KÉRTEM, S ZÖMÉBEN  KAPTAM IS, VAGY KÉRNEM SEM KELLETT, OLY TERMÉSZETES VOLT, HOGY JÁR NEKEM, MI JÁR ADÁS FEJÉBEN, NEM SZÁMOLTUK, DE EGÁL LETT A MÉRCE. EZ ÍGY TÚL TÁRGYSZERŰ ÉS ÉN BENT ÚGY  ÉRZEM, NEM ADTAM ELEGET, – MÉG MARADT PÁR CSEPP VÉREM. NEKED ADNÁM, HOGY FELFRISSÜLJÖN...