Soros orvosi felülvizsgálatra voltam berendelve a Vajda Péter utcába. Elmentem, nem kis nehézség árán, a normál buszokon nem tudok közlekedni mert magas lépcsős. Miután beadtam a papírokat, leültem, türelmesen vártam, kb. jó óra múlva kijött egy hölgy s közölte nem oda tartozom – anyukám jót akart: előtte 2 héttel bejelentett magához vidékre. (2006 óta voltam XY kerületi, lakcím nélküli lakos – még fontos lesz)
Fölhívtam az egyik alapítványt, elmondtam mi a gondom, ahol azt tanácsolták, menjek be az xy kerületbe s jelentkezzek vissza lakcím nélkülire. Elmentem s ott jött a fekete leves. Az ügyintéző elvette az iratomat s közölte, az önkormányzatnak joga van megtiltani a bejelentkezést, mivel van állandó lakcímem. Már egy órája vártam, semmi, el akartam jönni, de az irataimat nem kaptam vissza, majd ha kész lesznek. Jó 90 perc után szabadultam mérgesen, (gyorsan aláírtam a papírt) hiszen hivatalos voltam egy rendezvényre, emiatt nagyon kellet sietni.
Másnap bementem az alapítványhoz, ahol megtudtam, hogy nem lett volna szabad aláírni a papírt s hívhattam volna hatóságot, hogy nem akarták visszaadni az irataimat. De nem adtam föl, hiszen kell a lakcím, hogy eljussak az orvosi felülvizsgálatra. Így elmentem egy másik kerületbe ahol az Ügyintéző Hölgy egy perc alatt, minden zokszó, kérdés nélkül bejelentett. Köszönet érte. Hurrá, örömöm határtalan volt, végre lett lakcímkártyám s hétvége után első utam a nyugdíjbiztosítóhoz vezetett. Jó másfél óra múlva kerültem sorra. Bár ez is érdekes, azt írta a gép, 10 ember van előttem s vagy 30 végzett. Na, nagy nehezen odabotorkáltam a ügyintézőhöz s leültem, előszedtem büszkén a 3 napos lakcímkártyám. Elmondtam, mi a problémám s adtam az új kártyámat, hogy már nem gond, van Bp. De az úr közölte, hogy érvénytelen a kártya mert az, hogy 8. kerület lakcím nélküli nem jó, azzal nem lehet orvosi bizottság elé menni. Na, én kiakadtam rendesen, hiszen 2006-óta vagyok lakcím nélküli s kétszer voltam már felülvizsgálaton. Jó félóra vita után közölte, hogy jegyzőkönyvet vehet föl, de azzal megszűnik még az eddigi folyamatban lévő ügyem is. Gyorsan elpakoltam az irataimat s nem voltam hajlandó odaadni, tanultam az okmányirodából. Kis vita után azt súgta az úr, menjek be az alapítványba s jelentsenek be hajléktalanszállóra.
Elmentem s kaptam egy papírt, amit a szállóra el kellet vinni, de ott aznap nem volt már szociális munkás, aki kitöltené a lakcímbejelentő papírt. Így egy hetet várni kellet, hogy ismét hétfő legyen. Jött a másik hétfő s mentem ismét. De a hölgy elment értekezletre, ma már nem jön vissza. Nagyon mérges lettem, hiszen az megint egy hét, ráadásul nov. 1 ünnep lesz. De hurrá, az egyik ottani dolgozó régebbről ismer, megígéri, ha reggel bemegy a hölgy, fölhívnak. Így hát lett papír. Őrültem, hogy még ma mindent elintézek.
Három perccel zárás előtt értem a nyugdíjbiztosítóhoz, én még kaptam sorszámot. Sikerült, mivel a bejelentett címen nem lakok, az ügyintéző elkérte a számom, hogy hív, mikor menjek be az időpontért, akkor nem vész el a posta. Alig álltam föl, jött a telefon, sajna nem tud időpontot adni, mert a Vajdából még nem ment vissza a levél (3hét alatt)…
Azóta van jó hír, két napja berendelt a hölgy s lett időpontom, igaz, jó egy órát váratott, a lényeg: egy hónap lakcím-kavalkád után november végén ismét orvosi felülvizsgálatra megyek. Csak most nehogy az legyen a kifogás, hogy leleteim 30 napnál régebbiek.