Új nap virrad!

Forró, fülledt nyári éjszaka. Pirkad.
A nap fénye a párától opálos.
A fűszálakon harmatcseppek,
mint millió gyöngy gördülnek lefelé.
A fák koronái mereven nyúlnak az ég felé
A levegő fülledt rezzenéstelen.
A napfény betekint az avar alá és a
néma mélységes csendben csak
a szorgalmas hangyák dolgoznak,
kamrájukba télre élelmet hordanak.
A néma csendet a tücskök zenéje töri meg.
Hajnalodik. Ébred a természet.
Az éjszaka leveti fekete ruháját.
Felragyog a horizonton a nap
és a földnek új színt ad.
Felszárad a fűről a harmat
A pára felszáll. Eltűnik a köd,
a fák koronája és a fű zöld.
Az ágakon madarak dalolnak
búcsút intenek a vén holdnak,
és egy új nap virrad.

0