463. szám Vers

Ahogy más ember levegőt vesz

Szerző:


Ahogy más ember levegőt vesz,
magától értetődő mozdulattal
a szélben végigsimít a haján – én
végtelenül verseket írok mert hát
mi mást is tehetnék – költő vagyok…
én vagyok a toll a tinta s tán a papír
szintén – verssorok közt bujdokolva
betűket lélegzem előbb utóbb lekopik
róluk minden forma s mesterkéltség
marad egyedül a tiszta ösztön
szavakban barangolva akár
vadállat erdőben tiszta őszön
s bőszen – lelkem az ősz színeibe
öltözötten tavaszi zsongás és
most már télbehajlón verem örökké
rád az ajtód – hátha rám zárul és
végleg örömhullámokba temetve
boldog módon szeretve – megfojtsz…

2012 február, harmadik díj

Kapcsolódó írások