473. szám Vers

Egyetlen

Fáradt órák fáradt percek Hosszú édes fáradt szívem Gyümölcs édes rohadt méreg Szív is pusztul mint a lélek Nem ért semmit ennyi elme Szem is sírna ha könnye lenne Pusztul minden érzés elmegy Fülem hallja jajszó ez a dalom Rohad pusztul ennyi volna Jajszó messze nincsen hangja Bűzben édes...
475. szám Vers

Karón varjú

házak bámulnak tanúhegyként hol van már a hadúr ötórai teája? homokbaglyok s éhes egerek csupán részeg talán halott napidíjam csendéletként suhan az őszibarack illatú délutánban utószezonban még az öreg ördögnek sincs csaja – hazug likőr gombolja kabátom este hamis alpesi rokokó kémények tánca lassan véget ér – a pincér...
473. szám Vers

Vakvilágban

Éjen kihunyó színek, Nappal ébredő tarkasága, Élettelen szédül, Színtévesztők árnyékába. Komoruló szürkévé foszlik, Szivárványszínek palettája, Színeznek színtelen elmék, Színek nélküli világba. Kifakított léptek, Tompán csosszannak, Neszeznek rogyadozón, Színtelen elhalkulnak. 0
476. szám Interjú

Kézről kézre, szájról szájra – beszélgetés Balog Gyulával

Hajléktalan ember beszél több tucat diák előtt, ők pedig figyelmesen hallgatják, kérdezik őt. Nem megszokott kép, és határozottan van benne valami felemelő. „A mai gyerekeket semmi se érdekli, semmire se képesek odafigyelni”, „A hajléktalanok koszosak, büdösek és isznak”. Két gyakran hallott, sommás vélemény – mindkettőt cáfolja Balog Gyula, az...
473. szám Vers

Régimódi vers

Gondos Gyulának: Így írok én Hitemen a férgek régen, már régóta rágnak, mégsem lettem cinkosa egy megkergült világnak. Régimódiságokat a szépkorral is osztják, lehetnek a rokonaim komi, vogul, osztják, lehet sumér, mondhatjuk a: legrégebbi kultúr; poétává engem ez a felszarvazott-kor gyúr. Örömről, a bánatomról rímes versek szólnak, „Verba volant!”...
476. szám Széppróza

Hogyan lehet hajléktalan

Ha valamilyen oknál fogva ellenállhatatlan érzés keríti hatalmába, miszerint hajléktalan szeretne lenni, a legjobb tudásom szerint segítségére leszek tanácsaimmal a következő sorokban. Egyébként is, ha megunta a viaskodást a sárga csekkekkel, az asszonnyal, az anyóssal, a gyerekekkel, a főnökkel, a kollegáival és mindenkivel, aki szembe jön, tudok gyógyírt. Legyen...
473. szám Vers

Fájdalom

Fájdalom, ez a visszaporoszkáló, átkos-titkos része életünknek. Váratlan örömöket kínál, fölfejti éjjel, mit nappal szól. Színeket fest a madárszárnyra, létezőnek mutatja a nemlétezőt. Jönnek puha léptekkel, szerelem, boldogság s a többiek. Belül ég a fájdalom, álnokságát nem hagyja észrevenni. És miénk a seb, oly emberi, megnyitja a rózsa szirmait....
476. szám Széppróza

Találkozás a halállal

Tegnap éjjel, hazafelé tartva a város másik végébe, a piros metró járatán, 22:23-kor, a Népstadion állomás magasságában találkoztam a halállal. A halál kissé viharvert, ötvenes évjáratúnak saccolt hölgy volt, tisztes, bár divatjamúlt és kopott öltözetben. Ami feltűnt rajta, az bohókás, régimódi kalapja volt, és az, hogy ódivatú flórharisnyát viselt,...
474. szám Interjú

Béla: egy márkanév – beszélgetés Felkai Bélával

Felkai Béla kollégánkkal beszélgetünk 60. születésnapja alkalmából, aki közel 20 éve a Menhely Alapítvány munkatársa, krízisautó járatunk legrégebbi sofőrjeként pedig az utcán élő hajléktalan ügyfelek számára a „Béla és a Menhelyesek” cég legismertebb arca. 60 éves lettél, ami a mostani beszélgetésünk apropójául szolgál. Neked számít-e a kor? Nem. Fiatalon...
476. szám Vers

Csak veled

Lázas szenvedély, ami hozzád űz Lázas a tested, éget mint a tűz Láz az, mit túlhevült érzés okoz Amit a fájdalom csak még tovább fokoz Egy érzéssel kezdtem, egy szerelmi lázzal Nem lettem volna boldogabb senki mással De ha elhagynálak, az egy szívfájdalom Csak Veled vagyok boldog, ezt beláthatom...
474. szám Széppróza

Rekviem egy dohányosért

Éltél-e már egy olyan negyvenéves férfival, akit szívből szerettél és naponta két doboz cigarettát szívott el? Megkísérelted-e már leszoktatni átkos szenvedélyéről? Én mindent megpróbáltam, de sorra kudarcot vallottam. Beszéltem neki arról, hogy a cigaretta nikotintartalmánál fogva kábítószer-függőséget, szívrohamot okozhat, nem beszélve a tüdőrákról, a gyomor és érrendszerre ható károkról....
476. szám Vers

Rorschach

Fejteném megannyi álmomat… Ösztönöm vetítve válogat Torz-amorfra olvadt képeket, Mély tudattalanba lépeget: Nyári kertek rózsaágait, Gyermeket, ki tátikát szakít, Andalítva ringató mesét, Hársfa hűvös lombja int feléd, Dalt idéz a múltam, ölbe vesz: Elfelejtett, régi-bús lemez, Füstös, lámpa-testű sanzonok Ritmusán elégek: ott vagyok… De annyi éjjel újra megtalál Verejtékbe...
468. szám Széppróza

A fogforduló

Találtam valamit, ami eddig minden bizonnyal csak kevés kiválasztott előtt volt ismert: a „fogfordulót”. Méltánytalanul hanyagoltuk ezt a kitüntetett állapotot, mely felhívja figyelmünket arra, hogy életünk egy bizonyos szakaszában ugyanannyi fogunk van, mint ahány évet megéltünk. A jeles napot, amikor bekövetkezik, „fogforduló napnak” nevezzük. Megszűnéséig a „fogforduló állapotában” leledzünk....
470. szám Széppróza

A halott kedves

…Olyan szinten esett az eső, hogy azt el sem lehet mondani. Ömlött, mintha dézsából öntenék. Gyors, szapora léptekkel szedte a lábát a kocsiig, mert nem szeretett volna ronggyá ázni. A kis motel biztonságot nyújtó falai, csak ideig-óráig adtak biztos menedéket az arra vetődő vándor számára, de mint Ő, igen...
468. szám Vers

Keresem a boldogságot

Szomorú vagyok, ellenem vannak. El szeretnék jutni oda fel, ahol a fellegek vannak. Ugrándozni felhőről felhőre, mindig arrébb jutni, egy kicsit még előbbre, nagy felhőre jutni. Elérni a fogyó holdat, simogatni had hízzon, körülötte a sok csillag mindig csak a jóban bízzon. Keresni a boldogságot odafent a magasban, mert...
470. szám Vers

Széna illata

De régen találkoztunk ketten Magamat szinte benned leltem Oly könnyen meghódítottad szívem Nem védekeztem, időm sem volt már régen Mint rétet hajnalban a harmat Úgy elöntött mámorod, szívemben sarjadt Megszámlálhatatlan fűszálaim szinte leégtek Könnyeimmel öntözöm, gyógyítom őket S nézek felhőim után, mint pásztor Tükörkék égboltom ragyog a napsugártól Ezüst...
468. szám Vers

Karcsika!!!

látod vörösborod kitöltve vár! ízzé foszlana, ha te nem volnál. dönteni gyenge – inogni kész ha tudná mi a kész, s mi az egész. mégis te vagy ki jól mulat én meg az áldozat. mesterséges anyagokkal őrizteted és őriztetem testedet – testemet téged gyógyítanak, engem megölnek a „kíméletlen vegyszerek”...
470. szám Vers

Az élet dolgai

Öröm és bánat, csalódás és meglepetés Keserű és hosszú kínszenvedés Az ember mindig küzdött, dolgozott és harcolt És akkor vette észre, mire elérte az aggkort. Szerzett sok örömet és tapasztalatot Fiainak ezt adta, mint legnagyobb ajándékot. Szeme könnybe borult, ha gyerekeket látott Könnyes szemmel látta a világot. Visszagondolt régmúlt...
468. szám Vers

Fényszilánk

Fedél nélkül Fedél nélküli edény nélkül Tablettás-borba beleszédül, Magány-padján amíg belekékül, Kérges mosdatlan két keze közt eszi meg Őt az élete! Neki nincs a boldogságra képlete! Oxigént kolduló belvárosi fák vele dúdolják; „Sam-sem, Sam-sem Ma sincs egy vasam sem!” De van az APEH-től „üvegzsebe” Sok embernek nincsen semmije: Neki...
470. szám Vers

Céltalan bolyongás…

Céltalan bolyongás lett az életem, nincs honnan és hová, kihez és minek, hiába vegyülök el a tömegben! A szemeikből látom, igen! Ők engem néznek! Mintha rám lenne írva, ki is vagyok. Nem, nem a külsőm a személyem árulója, a lélektelen arc annak hírmondója. Miért kell felnéznem az égre? Hisz...