De régen találkoztunk ketten
Magamat szinte benned leltem
Oly könnyen meghódítottad szívem
Nem védekeztem, időm sem volt már régen
Mint rétet hajnalban a harmat
Úgy elöntött mámorod, szívemben sarjadt
Megszámlálhatatlan fűszálaim szinte leégtek
Könnyeimmel öntözöm, gyógyítom őket
S nézek felhőim után, mint pásztor
Tükörkék égboltom ragyog a napsugártól
Ezüst báránykáim ó de messze legelésztek
Mint éveim sorai napról-napra eltávolodtatok tőlem
Megfordítom szekeremet, tűző nap elébe megyek
Összeszedem kincses szénám, magamba szívom mennyei illatát
S kérem őt Uram, irgalmazzon a szárazság de fáj és tombol
Inkább add vissza egy-két napra felhőim sóhaját
Hogy mossa égő lelkemnek forró bánatát
Nem látod fáim a szomjúságtól csak úgy sírnak
Oh te! Ragyogó virágjaim esőd nélkül csak úgy pusztulnak
A szívem sajog, ha a földem megreped
Inkább víz mossa, áztassa minden kertemet
Engedd, hogy lássam lányaink derűs mosolyát
Hagyjál, hogy érezzem fiaink fénylő szempárját
Te szenvedés, távozzál sötét udvarodon át
Csak óvatosan vezess Tejutam ragyogó csillagokon át.
2012 május, különdíj
