Kemény Zsófia slammer, író, költő, 1994-ben született Budapesten, édesapja Kemény István költő, író, édesanyja az RTL-en futó szappanopera, a Barátok közt forgatókönyvírója. Zsófi már gyerekkorában is írt, egy interjúban így vallott erről: „mi a nővéremmel, (Kemény Lili költő, rendező) gyerekkorunkban játékból is folyton írtunk meg olvastunk”. Egészen fiatalon, már tizenegy évesen regényíráson törte a fejét, és lássatok csodát, alig húsz évesen megjelent első regénye a Tilos az Á kiadónál, Én még sosem címmel. Slammerként is rendkívül eredményes, sok-sok díjat nyert. Az egykori Vétforit Slam Team tagja volt, Kemény Lilivel alkotják a Kisszínes Duót, nagyon népszerűek, zenés műsorral lépnek fel esténként.
Patinás családnevet viselsz, Kemény János az 166O-as évek közepén II. Rákóczi György fővezére volt, Később Erdély nagyfejedelme lett. De jól cseng báró Kemény Zsigmond író neve is.
Arról semmit sem tudok, hogy rokonságban álltak volna velük őseim, vagy, hogy tőlük származnánk, mi több, a dédapám magyarosított a festői Krizsanovity névből, de ez számomra az égvilágon semmit sem jelent. Én a jelenlegi kor embere vagyok, a ma, és a holnap fontos, most kell mindent a lehető legjobban csinálnom. És azt szeretném, ha a nevem hallatán az embereknek nem az jutna eszükbe, hogy ki az apám, ki az édesanyám, vagy ki a nővérem, hanem az, hogy ki vagyok én, mi az amit már letettem az asztalra, mit alkottam. És a jövőben is a magam eredményeiből akarok profitálni, nem pedig a családom dicsfényében sütkérezni.
Első könyved Én még sosem címmel jelent meg, 320 oldalon a Tilos az Á könyvkiadó gondozásában. Ez azért nem semmi, így első nekifutásra. Mi ihlette ezt a művedet?
Szerelmes voltam, csalódtam, és az egészet egyszerűen kiírtam magamból. Írtam, írtam, írtam, és a szerelem elmúlt.
Tehát szörnyen szerelmes voltál, borzasztó nagyot csalódtál, kavarogtak benned a fájdalmas érzések, és ebből született egy regény.
Azért nem éppen így, hiszen az nagyon szappanopera szagú lenne. A szerelem csupán a hajtóerőt adta, illetve a hajtóerőt és némi alapanyagot, ez a könyv akkor is elkészült volna, ha nem lettem volna szerelmes, évek óta készültem rá, rengeteg anyagot gyűjtöttem hozzá össze.
És olyan jól sikerült, hogy egyből ki is adták.
Valójában felkértek egy ifjúsági regény megírására, és épp jókor lettem vele kész, két nappal a huszadik születésnapom előtt jött ki a nyomdából. Három szálon fut a cselekmény, van benne egy szerelmes szál, egy egzisztenziális bukásról szóló szál, egy slames szál, a kiadó kikötése volt, hogy legyen benne slam is. Három főszereplő van benne, két fiú, meg egy lány, az egyik fiú slammelni akar, aztán a lány is, végül kiállnak a színpadra.
A Slam poetry tulajdonképpen hogyan működik?
Ez olyan színpadi esemény, ahol a résztvevők saját műveiket adják elő három percben, és a zsűri, általában öt fő, értékeli őket, rendszerint nullától tízig terjedő skálán, és a legjobbakat díjazzák. Néha az ilyen rendezvényeken 4-500 főnyi közönség van jelen, a belépőkből befolyt összegből fedezik a kiosztandó díjakat. Több slam Klub működik itt Budapesten, valamennyinek van e-mail címe, megtalálhatók az interneten. Ha valaki szeretne fellépni, egyszerűen csak jelentkeznie kell, nem szükséges semmiféle művet előzetesen beküldeni, legfeljebb lepontozzák az embert, ha gyenge az írása, ha viszont nagyon jó, akár díjat is nyerhet. Persze azért érdemes egy ilyen rendezvényre előbb mint a közönség egyik tagja részt venni. Aki igazán jó, az előbb utóbb nevet szerez magának, megismerik, sőt, elismerik, és akkor már meghívásokat is kap. A legjobbak az Országos Bajnokságra is eljuthatnak. És e műfaj elég divatos világszerte, nálunk Magyarországon is, vidéken és a határon túl is. A Librinek van egy sorozata, amibe válogatott slamek kerülnek be.
Hogy született A legszebb mondat című írásod, amit harmadik oldalunkon olvashatnak a mi kedves olvasóink?
A házasság hete során a Társaság a Szabadságjogokért többekkel együtt engem is felkért, írjak a kirekesztő rendeletek, szabályozások ellen novellát. Adtak egy szituációt, azt kellet feldolgozni. Igyekeztem minél ütősebbre hangolni, hogy aki elolvassa, tökéletesen át tudja érezni ezeknek a dolgoknak a súlyát.
Ha nem tévedek, verseket is írsz.
Tizenhat évesen kezdtem verselni, persze nem vagyok olyan jó költő, mint a nővérem, de azért áprilisban megjelent az első verses kötetem, Nyíltláng használata címmel. A Libritől érdeklődtek, vannak-e verseim, mert szívesen megnéznék. Voltak. Igaz, legtöbbjét át kellet dolgoznom, hogy felvállalhassam őket, aztán újakat is írtam hozzájuk, végül ötvenkét darab került kiadásra.
Elképesztő, felkérést kapsz, és írsz, amit csak kívánnak tőled, slamet, novellát, regényt, verset! Hogy csinálod? Magam is írogatok, de nekem ihlet nélkül nem megy. Első versemet kilenc éves koromban édesanyámnak írtam anyák-napjára, valami egészen különleges ajándékot akartam adni Neki, ez adta az ihletet.
Én sem úgy írok, hogy leülök és azt mondom, na most írok egy verset, kell hogy valami nagyon kikívánkozzon belőlem, kell valami, ami megnyitja az agyamat vagy a szívemet, vagy mindkettőt, de akkor aztán mindent beleadok. Akkor nekiültem, és írtam, írtam, írtam, aztán mikor befejeztem, akkor átírtam és átírtam és átírtam. Ha volt öt szabad percem, már elővettem a kéziratot és dolgoztam, míg a kiadó szerkesztője ki nem tépte a kezemből. De persze nem ment minden nap ugyanazzal a lendülettel. A slammel is hasonló a helyzet. A regény kicsit más kategória. Azt lehet nyugisabban is írni.
Tanulással mi a helyzet?
Az ELTE-n hallgatok pszichológiát, úgy gondoltam, kell valami szakma is, az sosem árt.
Tanultatok zenét is a nővéreddel?
Igen, Lili zongorázni, én klasszikus gitározni, de ez most abbamaradt, nincs rá időnk. Én persze nagyon sajnálom, de mit tehetnék.
Mostanában fel sem léptek? A Kisszínes Duó mint olyan megszűnt?
Nem, dehogy, azt azért nem mondanám, most nemrég is felléptünk egy-két dal erejéig, ám sokkal ritkábban lépünk fel, mint azelőtt. Mindkettőnknek sok egyéb dolga van.
Terveid a közeljövőben?
Slammelek ezerrel, sok helyre hívnak, nem akarok csalódást okozni. Egyébként is nagyon szeretem.
És terveid a távolabbi jövőre?
Azt hiszem, mégis végig viszem a pszichológiai tanulmányaimat, akár szeretem, akár nem. Befejezem az egyetemet. Ezen kívül a Librinél szerződésem van egy második regényre. A téma szabadon választható, az egyetlen kikötés, hogy ez már felnőtt regény kell legyen.
Hogy állsz vele? Elvégre 2016 már nincs ám olyan nagyon messze.
Az alapötlet már meg van, sőt, az első jelenet is kész, persze egyelőre csak a fejemben, de erről semmit sem szabad mondanom. Erről ne is kérdezz.
Eszemben sincs, jól tudom, egy regényről tilos bármit is kikotyogni, amíg meg nem jelent, és utána is csupán annyit szabad elárulni, ami érdeklődést kelt, aki kíváncsi rá, olvassa el. Egy utolsó kérdést még had tegyek fel. Sohasem kacérkodtál a gondolattal, hogy mint színésznő, kipróbáld magad? Az íráshoz tehetség kell, színészt viszont ezrével kreálnak manapság. Gondolom sokkal könnyebb szakma, igaz?
Szerintem egyáltalán nem könnyebb szakma! Valóban ezrével csinálnak sztárnak kikiáltott szereplőket manapság, akikből persze sosem lesz igazi színész, azok mindössze statiszták valójában, néhány hónap után kifacsart citromként dobják el a legtöbbjét, de a szívósabbak sem húzzák tovább pár évnél. Kizárólag a valódi tehetségekből válik végül színész, és nekik is borzasztóan nehéz a pályán maradni.
De nekem soha eszembe sem jutott, hogy színésznő legyek. Számomra mindig is evidens volt, hogy az irodalom az én hivatásom.
Köszönjük az interjút, sok sikert az egyetemen, sok sikert a második könyved írásához.
Köszönöm szépen.