Engem a szél már nem szeret,
elsodor, megvet – kéreget,
szavakat, ritmust, éneket,
de engem a szél már nem szeret.
elsodor, megvet – kéreget,
szavakat, ritmust, éneket,
de engem a szél már nem szeret.
Nekem a tó már nem való,
mélysége mámor – takaró,
hulláma ringat – altató,
de nekem a tó már nem való.
Bennem a tűz már nem lobog,
parazsam salak, rossz homok,
élednem kell, de nem tudok
és bennem a tűz már nem lobog.
Velem a föld már nem rokon,
nyomot sem hagyok dombokon,
sírom lesz porló, bús orom,
és velem a föld már nem rokon.
Máshova hívnak, sejtem én,
az emberlét csak kezdemény,
boholy a sors vén szőttesén,
és kapkodva szőttek – sejtem én.
