A tó vizét hűs szellő fodrozza, s benne világol a teli hold. A tó körüli padokon szerelmespárok bújnak össze. Egy-két csavargó szunyókál. A kora esti tavaszvég fáinak és bokrainak bódító virág illata érződik. Különös álmot hoz az őszt feledő embekre. A fiatal férfi, Ernő, harmadéves bölcsészhallgató „korai öregsége” okán tekint a mellette ülő leányra. Malvinka első éves az orvosin. Copfba fogott szőke haj, genetikai csodával is felérő tiszta, kék szemek. A szőke nős viccet bármennyire is elmondhatnánk, a fiatal leány nagyon is komoly nő. Ülnek egymás mellett a padon, az est kicsiny sziluettjeiként. Az égen csillogó, fénylő csillagok. A jóleső csend szinte lábaiknál szunnyad, mint egy hűséges eb. A fiatal férfi elréved a tó vizének sötétjében felsejlő lámpasor tükörképén. A szellő és a szél játszadozik egymással. A víz jellegzetes vad szaga gyermekkori emlékeit idézik meg néki sorra. A Balaton északi és déli partjain a számtalan nyaralás, úttörőtábor, az Anya kapta SZOT beutalók. Kicsit el is felejti a randevút. Az évek során töprengéseiből született erkölcsi kérdéseket most szelíden eltolja magában. Itt van véle a lány és az evolúciós parancs, úgy mint „fajfenntartás” – s most odavágná könyves polca minden lexikonját: ez kérem szerelem. A kis kételkedését, miszerint csupán kémiai reakciót él meg, elhamvad a boldog ragyogásban. A válltáskáját nyitja. Kappa márka. Apáék vették neki, miután megszólták évfolyamtársai a mezei táskájáért, amivel bejárt az egyetemre.
– Malvinka, készültem egy kora esti piknikre.
A szalvétába csomagolt szelet kenyeret adja a lány kezébe.
– Igazi kacsazsíros kenyér!
A lány látja, hogy a fiú teljesen odavan magától.
– Ez olyan XXI. századi jobbágy randevúhoz hasonlatos – állapítja meg a lány magában. Eszegetik az ínyenc falatkákat, amikor a fiú felszisszen.
– Ne haragudj, valamit elfelejtettem… Ismét a táskájában kotorászik, majd a zacskóban lévő kovászos uborkával kínálja a leányt.
– Ernő, te milyen figyelmes vagy!
Szótlanul eszegetnek, végül is a kacsazsíros kenyérhez nem illik a fiú készülte Móricka vicc, így hát inkább hallgat.
– Köszönöm Ernő, nagyon finom volt.
A lány szavaira a fiú, mint egy elismert bűvész, műanyag uzsonnás dobozt mutat fel és hozzáfűzi:
– Igazi francia saláta, a hűtőből vettem ki otthon, mielőtt indultam.
Még megemlíti, hogy lássa Malvinka, nem egy olcsó János:
– Dupla répaadaggal elkészítve!
– Köszönöm Ernő, degeszre falatozom magam.
– Egyél csak, lakjál jól, hisz tudod, ugye, a sárgarépában mennyi a béta karotin.
A lány kicsit visszavonul magába. A béta karotin egy zsírban oldódó vitamin – végül is ez csupán az ő tudálékossága. A fiú adta műanyag kanállal, illedelmesen kanalazgatja a dobozkából a francia salátát.
– Te jó ég! Mi lesz még? – gondolja közben. A fiúval a randevú mondhatni tárgyilagos döntés a részéről. Három hónapja ismerte meg Ernőt az interneten. Egyre többet beszélgettek, s szerelem derengett fel. Egy hete találkoztak egy belvárosi kávézóban. Kedves fiú, állapította meg, igaz, furcsa volt az, hogy egy hímneművel nem csak általános síkon cserél gondolatot. Ákossal öt hónapja szakítottak három év együtt járást követően. Töpreng a fiún, miközben az áldott salátát kanalazgatja. Meglepődve feleszmél, Ernő egy ásványvizet nyújt felé.
– Facsartam a vízbe egy citromot is… így az igazi!
– Ó, igen-igen…
– Látom, Malvinka jót ettél. Tudod mindent megtettem, hogy egy rendhagyó nagyvárosi esti pikniken jól érezhessük magunkat.
– Degeszre ettem magam, kedves Ernő. Nem szeretnélek szembe dicsérni, de Kosztolányi Dezső egyik verssora jut az eszembe. Meglehet, pontatlanul idézem:
„Egy különös nagyúr vendége voltam”
És még nincs is hajnal!
A fiú szavait követően mondhatni az aranylakodalmon túli házaspárhoz hasonlatosan üldögélnek a padon. A csend különös metakommunikációjában érzékelik egymást. Ernő köhicsél udvariassági formulaként egyet-kettőt, mielőtt megszólal.
– Tudod, Malvinka, nem vagyok egy megjelent költő, de készültem, írtam egy verset.
A lány meglepődötten bólint egyet.
– „Napjaim sírhalmok, köztük járok. Láthatlak: ez az én feltámadásom. A csendünk így szépséges átok”.
– Ez nagyon szép volt … magam sem tudom, tán nagyképűség, de bizonyosan őszinte sorok a részedről.
A fiú maga sem tudta, mit és hol írogatta össze a vers négy sorát. Az óráján harmadszor kattintja fel a világítást és egy zsebrádiót vesz elő. Bekapcsolja azt, majd kétszer is ellenőrzi az előre beállított időt.
– A hírek után slágereket adnak, ha van kedved, kis popot is hallgathatunk.
Malvinka egy irgalmas nővér kedvességével int a fiúnak. A távolabbi padoknál néhány fiatal hangoskodik. Alkoholos jókedvvel ünneplik a fiatalságukat. A zajra egy vadkacsa száll fel a vízről, elrepül az állatkert irányába. A kisrádió kissé torzítja a hangzást. Ernő picit állít rajta. Lekeverik a híreket, és a slágerműsor szpíkere hangját hallhatják. Malvinka kissé összehúzza magán a kabátkát. Hűvösre fordult az este. Következő dalt küldi Ernő Malvinkának, ki most egy tóparton üldögél egy fiú társaságában, a „Millió-millió rózsaszál”-at.
Amint felcsendül az ismert dal, Malvinka elhűlt meglepődéssel néz a fiúra. Ernő jóképű, okos, egy kicsit bunkó talán, de az is lehet, nem ismeri eléggé a férfit. Vár valamit. Tán a fiú szerelmet vall néki. Esetleg megcsókolja őt, de semmi és semmi nem történik, így Malvinka az, ki ösztönösen a mellette ülő Ernő kezeihez ér…
2015 április
3. díj
