542. szám Interjú

Tetszett a fagott  olyan szépen csillogott – Beszélgetés Vajda Józseffel

Szerző:

Vajda József fagottművészt minden negyven éven felüli magyar állampolgár hallotta játszani fagotton. Ugyanis ő adta elő azt kis zenét, ami az esti mesében szólt, mikor a tévé maci készülődött a lefekvéshez. Díjait, kitüntetéseit nehéz felsorolni, néhány ezek közül: Liszt Ferenc-díj,  Artisjus-díj,  Pásztory-díj, stb. Zenélt Claudio Abbadóval, a Fischer testvérekkel, Lehel Györgygyel – és hosszú még a névsor. Vajda pedagógusként is sokat tett azért hogy tehetséges fiatalokat elindítson pályájukon. Szerény ember, én régóta ismertem már egy józsefvárosi kisvendéglőből, ahová néha be-bejárt, de nem tudtam ki ő, amíg egy barátom fel nem világosított, a szomszéd asztalnál ülő úr évtizedekig  volt a Magyar Rádió Szimfonikus zenekarának első fagottosa.
 
Tanár úr, üdvözlöm. Jó színben van.

Nem panaszkodok. Egészségesnek érzem magam, talán a gének, de inkább gyermekkorom első évei miatt lehet ez, Hivatalosan Zalaegerszegen születtem, de gyemekkoromat a  mintegy huszonhat kilométere lévő, Nova nevű községben töltöttem. Ha nem tellett volna fuvarra, ott születek a faluban, a bábaasszony segítségével, mint a bátyám.

 Honnan a zene szeretete?

A szüleimtől jött, édesapám és édesanyám is kántor tanító volt.
 
Nyilván azért ehhez kellett egy kis zenei érzékenység, hiszen a tanitó felelős a gyermekek zenei képzéséért is.
Apám erre nagy hangsúlyt fektetett, már gyermekkoromban is tudtunk például regölni, ezt a Magyar Rádió is felvette, bemutatta.
 
Milyen volt az élet Nován?

Ha egyszóval kell mondanom gyönyörü.
 
Közel a természethez, nagy szabadság.
Sokáig nálunk még villanyáram sem volt, gyertyával, petróleum lámpával világitottunk. Mekkora csoda volt, amikor apám néhány 15 Wattos izzóval fénybe boritotta otthonunkat, mert bevezették a villanyt.
Hogyan lett fagottmüvész?
Mint emlitettem apám tanárember volt, haladt előre a ranglétrán, beköltöztünk a városba. Elvitt a zeneiskolába, azzal az ürüggyel, hogy én oboázni szeretnék. Barátja az igazgató azt mondta, hogy mindkét oboa foglalt, de van itt két fagott, senki sem akar rajtuk játszani. Nekem tetszett a fagott, olyan szépen csillogott. Ebből a találkozásból, ha szabad kissé gicscsesen foglalmaznom, szerelem lett.

Tanulmányait Pécsen végezte, még zeneszerzést is tanult.

Bizony még diplomáztam is belőle, kellett komponálnom egy szimfóniát. Sokoldalú képzést kaptam, amely hasznos volt pályafutásom során.
 
Amely pályafutás igen szép volt, számtalan dijjal jutalmazták, nem zavarja ha sokan ezt a tévémaci dolgot emlitik Önnel kapcsolatban?

Egyáltalán nem zavar, sőt büszke vagyok rá. A hangszert a legszélesebb körben sikerült bemutatnom, úgy hiszem, a magyar lakosság nagyobb része feltudná idézni magában ezt a kis zenét, amelyet Pécsi József komponál. Persze lehet, hogy csak a köpködésre emlékeznek…
 
 Sok mindenre büszke lehet tanár úr, még ma is látom néha a hangszertokot.

No igen, van néhány tanitványom, résztveszek egy iskolai programon itt a Józsefvárosban. Prokofjevtől mutatjuk be a Péter és a Farkas cimü darabot a gyerekeknek.  Én játszom a nagypapát.
 
Ez nagyon szép, de ha már itt tartunk beszéljünk a fiáról is.

 Igen Gergely fiamra nagyon büszke vagyok, sajnos ritkán találkozunk több mint 10 éve többet van az USA-ban, mint itthon. Karmesterként müködik,  – itthon is volt a Magyar Rádió szimfónikusok karmestere – de jelenleg az Alabama állambeli Huntsvillei szimfónikusokat vezeti, operát is komponált, nemrég volt a bemutatója, a cime „Georgia Bottoms, a Comic Opera of the Modern South” (Georgia Bottom, vígopera a modern Délről).
 
Roppant vidám lehet, benne van szeptember 11., a két torony lerombolása és a Kathrina-hurrikán, ami szinte a földdel tette egyenlővé New Orleanst.

Mark Childress sikeres regényéből készült a librettó. Higgyje el a tragédiának is van humoros oldala.
 

Kapcsolódó írások