Dömötör László Nehezék c. könyvére –
Koleszár Noémi Lillához és
Dömötör Lászlónak
Epilogus
Amióta gerincem megsérült,
érzem igazán, hogy gerinces vagyok.
Balesetem busásan megtérült:
éhen dögléshez fix nyugdíjat kapok.
Megismertem, majd beleszerettem
egy lányba, kit mindig is kerestem.
Mire rátaláltam, addigra nagyon
magasra ült a homlokom fejemen.
Nem volt családom, felelősségem,
de lesz az is és lesz feleségem.
Rég, ettől hideg rázott, ma nevetek.
E világban a szépséget kerestem
s most esténként átölel gyengéden…
Hogy így lesz – sose ötlött az eszembe.
