Száll a szél zörögnek a lombok
hajbókol s táncol jó néhány
levél átszűrődő a napfény és
né fejjel lefelé felfele néző
lábakkal aranyszálon lóg a
pók a saját selymén légyért
csorgó nyállal persze hogy
álmodozón át átvillanva agyán
távoli rokonai a párkák és a
múzsák elmosódott emléke
hajdani szövőszékes éke csak
mint egy virág egy lótuszszirom
lenge ökörnyálon a ráözönlő
nyárban – rubint és smaragdeső
az égből a lombok közé mint
isteni nyaklánc egy egész sereg
papagájból s közben távoli egyre
halkuló zengés mint jó messzi
trombitaszó – lépést tarts… ne
álmodozz – egyél vagy meghalsz
s téged esznek.. ha nem vigyázol
ágyterítő lesz a szárnyból…
Likes
Nincs hozzászólás