Az Év Önkéntese 2023-ban: Baán Flóra Idén is átadásra került az Év Önkéntese díj, igaz, kicsit kacifántosabban, mint az általában lenni szokott, de sikerült úgy szervezni, hogy meglepetést okozzon a díjazottnak. A díjat azok kapják, akik a Menhely Alapítvány munkájához aktívan hozzájárulnak, éves teljesítményük, energiabefektetésük és munkásságuk kiemel az...
Toronyiránt torony nélkül Víz alatt lenni és ajkad kékül Hőstenor nélkül az operában Imádkozni este az ágyban Emléket pakolni szülői házban Üres futószalag reggel a gyárban Számlát nézni huszadika után Távozó kedvest bámulni bután Ízetlen étel az étteremben Valami zavar az éteremben Kínos csend a felelésnél Tükör helye, pedig...
A neten futottak egymásba. A férfi írt valamit egy lapra, a nő meg magára vette, pedig senki nem beszélt róla. A férfi még nem tudta, hogy minden a nőről szól. De hamar észrevette. A netes szerelem arról szól, a nő már biztos benne, hogy a férfi beleszeretett. A nő...
(Igaz történet alapján) A táj ekkor még kietlen és puszta vala. Mára elhagyatott gyárkémények, nyomortelepek, riasztó szegénység, falvak vala. Gyere csak, kisfiam! – szólt az anyja Zolikának. A bársonyos arcú kisfiú mosolya mosolyt csalt anyja arcára is. Még csak hat éves volt, de már nagyon okos. Ma az igazgató...
2011 nyara volt. B. éppen újra nekivágott a nagy semminek, mert kitelepítették otthonról. Vagyis hát nem egészen a semmibe indult, mert voltak tétova tervei az utolsó balatonozása után Keszthellyel, a Festetich kastéllyal – valami meglebegtetett teremőri állás – , de annyira a bizonytalanban lógott az egész, hogy B. inkább...
Figyelnek, fognak, tudják, mit csinálok, segítenek, így lehetek önmagam, számukra nem kell magyarázat, szférájukban nincs fájdalom, brokátos múlt-leplekbe öltve zsibongok közöttük, torkom száraz, tervem ismerik, nem sürgetnek, nincs bosszú, sem zavar – mert mi tévedünk: nincs álompár, nincs mintaférj, csak a szeretők csalhatatlanok, épp mindig éget valakit a tűz,...
megszürkült kő alattam elszürkült felhő felettem az egyik tudja a másik sejti vajon mi végre születtem vajon mi lett belőlem az egyik tudja a másik sejti a harmadik mindezt elfelejti 0
Szép vagy és praktikus, mint a farkasaid benned, hogy ma valamiért bárányok, legelésük tépett és mocskos. Azt mondják ahhoz hogy megértsd az eleven tehetetlenséget, azt előtte ki kell nőni. Mintha lenne erre egy körülhatárolható pillanat, ahogy lent az a két gyerek a porban, meg az egésznek ez a groteszké...
egyre csak megyek csigolyák igazodnak új utcákra nyitok teret sötétek nyirkosak megviselt falak között fény csak az ötödikig kabátom alatt a félelem bátorság a kés a kabát alatt ablakokban néhol futómuskátli szárad így tudom biztosan a falak mögött talán emberek bújnak gondolom ha hazaérek álmokat mesélek 0
tavacska túlsó partján fehérre meszelt hófehér házikó előtte hintó lovacska vakító fehér sörény ezüst a patkó esküvő téli-nyári jégcsap a szerelem ház fala dőlne térkép taszítja szél városi zajt hord a főutcán járdán két veréb három galamb rigók flörtölnek koktélok fogynak főpincér fizet töprengő dühös emlékek a párkányon rozsdás...
Csöndes hegyi alkonyatban konyhakövön tányér csattan százfelé repül cserép. Égőszemű ifjú asszony (fő dolga, hogy dalt fakasszon) elébem kilép. Két kis keze ringó csípőn, pergő nyelve harcra kész; alig várom már, hogy mondja… Betegségben nem ápoltál! Más nők után kujtorogtál?! Pernahajder, vén csibész! Ágálna ő indulatban, de tomporán tenyér...
azt hittem értek hozzád de magamhoz sem bent ragadtunk két szem szögben mi ez ha nem féligazság hol vagy te én szerethetetlen tükrünkben béna mosoly- ránc bennem a kétségbeesés benned a világ- fájdalma műanyag te túljátszott optimista Isten lebuktál a szemed rémület mint gyámoltalan kiscica nézel rám 0
A legmélyebb csendnél nincs hangosabb zaj a gyászban, mikor egy sóhaj elnyom minden üvöltést, és falra szögelt üres képkeretek néznek vissza rád; mert nem akarsz látni, hangüzeneteket törölsz végleg, mert fáj, ha hallod a hangját, és bedobozolod az összes rá emlékeztető tárgyat, elfelejtve, hogy az idő makacs és ragaszkodik...
látod mint fáról szakadt szirom hullok e semmi neszben zuhanásom áldott végtelen OM 0
reggelenként ébredéskor karácsony illetve dehogy hiszen a fa alatt szalaggal átkötve sose volt egy egész hátralévő élet mennyi van hátra jobb ha tudom egy nap mindig csak egy este izgulok mint gyerekként karácsony előtt lesz-e ajándék lesz-e reggel 0
I/1. Még szép az élet, bár ki tudja, hogy meddig. Szomorú szél fúj! 2. Sohasem adja meg magát a sötétség. Viszont a fény sem. 3. Gyújts lámpát agyam, mert nem találnak ide gondolataim. 4. Ne higgy sohasem a hazugságoknak. De vajon mi igaz? 5. Gondolatból nő ki mindig a...
Egy tavasszal bölcsebb, öregebb lettem. Már dugják ki fejüket a fagyos földből a diónyi virágok. Madárdal is szól már, mint árvák kezében a hegedű. Holdfénnyel tömött ablakok alatt hová lépjek? Mindenütt fehér virág! Talpam sziklacsonk. Jaj! – virág, lelked ez a vers! Ez a magány, ez a parázna halál....