A legmélyebb csendnél nincs hangosabb zaj a gyászban, mikor egy sóhaj elnyom minden üvöltést, és falra szögelt üres képkeretek néznek vissza rád; mert nem akarsz látni, hangüzeneteket törölsz végleg, mert fáj, ha hallod a hangját, és bedobozolod az összes rá emlékeztető tárgyat, elfelejtve, hogy az idő makacs és ragaszkodik a szabadsághoz, – mivel akármit kezdesz, van, hogy a fájdalom örök, minden más csupán szemfényvesztés.