Ki ez a Fura, Igen furcsa Kisebbség? Kire abszolút nincs szükség. Csak úgy van: Nem más, mint a láthatatlan Hajléktalan Néma Raja. S piciny látható hangos habja. E kisebbség jelvénye: Piros körszegélybe fehér háttér, Benne házikó áthúzva. Ha nem hordja, Akkor is csak láthatatlan rajta, Tőle hiába szabadulna, Nem...
Vannak rossz napok, mikor a pénz elfogyott, hideg tűzhely, üres tál, ami vár. És vannak hangulatok, mikor kibírhatatlan vagyok, rezgő nyárfaként rezonál minden korcs idegszál. De elmúlik egyszer, ahogy elmúlt már százszor, ezerszer. A fizetésnap rám ragyog. 0
/vészterhes időkre/ Mikor a csend lázongva zeng, és utólag tűnik fel, kérdéseidre csakugyan felel; Mikor az est tele-sötétet fest, és minden árny, minden sarokból tág szemeket mereszt Rád, – öltsd fel legtisztább ruhád, így indulj, ha ismerős, ha ismeretlen a terep, mert jól tudod: a legtöbb ember (akárcsak te),...
Táncolok a halállal. Táncolok a halállal, muszáj, mert különben megesz. Bizony mondom Néktek, mindenevő az a beste lélek. Fű, fa, virág, amőba vagy giliszta, kis nyuszi avagy oroszlán, előbb-utóbb mind felfalja. Kedvenc eledele azonban az ember. Imádja nézni, hogyan siratják a kétlábúak az elhunyt hozzátartozóikat, barátaikat. Első alkalommal vastagbél...
A gyufásdoboz az asztal sarkán éppen olyan volt, mint a többi ilyen doboz. Még új, egyetlen szál sem hiányzott belőle. Az oldalán nem voltak a használat okozta karcolások, érintetlenül virított, tetején a fölirattal: Biztonsági gyufa. Átlag negyven szál. A doboz belsejében egymás mellett álltak a gyufaszálak, fejükön a foszforsapkával,...
Nézek egy fényképet. Már nyolcvan fölött járt nagymamám, amikor készült, s mikor elment, meghaladta a kilencvenet. Nehéz elhinni, hogy megtörténhetett. Bíztunk benne, hogy megünnepelhetjük vele a százat, és megérjük mellette a végtelent… Csak nézem nevető szemeit, a szája szegletében bujkáló mosolyt – és ismerve az életét – nem tudom,...
azonosulok veled a cselekménnyel érzelmeim elragadnak zokog a lelkem mosolyog a konkurencia a néző kiröhög nem a filmen röhög csak rajtam a filmet unja sőt gyűlöli nem csak a filmet a rendezőt is a színészt is nem vagyok koldus nem könyörgök nem alázkodom meg a cég a stúdió tönkrement...
3. rész Három és fél éves koromra megedződtem a lépcsőzésben. Mivel tíz éven aluli gyerek nem kezelhette a liftet önállóan, ezért akár egyedül, akár a nálam két évvel idősebb testvéremmel voltam, fölfelé és lefelé gyalog kellett járnom. Nyár volt, a nővéremtől örökölt kék alapon fehér virágos kartonruhácskámban voltam. Kora...
Titkokat kiabáltam süket fülekbe bénákat erőszakoltam meg cicit mutattam vakoknak s némákat biztattam imamormolásra Indul a nap, szokás szerint kínkeservesen, egy jó ideje már. A telefon kijelzőjén mutatott idő és dátum néma rettegéssel töltenek el – ha az idő közeledik a hajnali 4 órához, egy vasmarok kezdi szorítani a...
Persze, nagyon hozzáértőnek próbálnék tűnni. A hátitáskámban könnyű bor, friss zöldségek, finom húsok, és fejsze a favágáshoz. Nagyon szeretnélek elvarázsolni, körbezsongani. Beszélnék a gombákról, hogy mennyit jártunk gombászni, horgászni gyerekkoromban. Mesélnék a gyógynövénygyűjtésről, és arról kérdeznélek, hogy te hogyan lettél gyógyító. Persze néha csak elfeledkeznék a hangodban, vagy abban,...
Mélyfekete éjben születtem, végtelen generációra visszamenőleg sebzetten. „Átkozott” volt a ragadványneve minden ősömnek, s én vagyok, akinek sorsot kell váltania, hisz halni próbáltam már annyiszor, mégis létre szánt minden Isten. Szűkölök a fájdalom miatt, kivert, fekete kutyaként vonyítva a szeretetlenség miatt. Mintha végtelen vétkek várnának feloldozásra, s én nem...
Nehéz szavakba önteni, hogy mit jelent számomra az, hogy a Vajda3 projekt részese lehettem. A legegyszerűbben az tudom mondani, hogy mindent. Na most ez nem elég kifejező, viszont túl drámai. Szóval, én kicsit később kerültem a csapathoz, amikor már a COVID általi szigorítások sokkal jobban enyhültek a korábbiakhoz képest....