egyre csak megyek csigolyák igazodnak új utcákra nyitok teret sötétek nyirkosak megviselt falak között fény csak az ötödikig kabátom alatt a félelem bátorság a kés a kabát alatt ablakokban néhol futómuskátli szárad így tudom biztosan a falak mögött talán emberek bújnak gondolom ha hazaérek álmokat mesélek
Likes
Nincs hozzászólás