Szép vagy és praktikus, mint a farkasaid benned, hogy ma valamiért bárányok, legelésük tépett és mocskos. Azt mondják ahhoz hogy megértsd az eleven tehetetlenséget, azt előtte ki kell nőni. Mintha lenne erre egy körülhatárolható pillanat, ahogy lent az a két gyerek a porban, meg az egésznek ez a groteszké minősült képe, annak, ahogyan amiért, vagyunk csak úgy, mi is lent, a porban. A szél megjelenik és néz, mi énekelünk a fák ágainak ropogására, mint galambok, ahogy jótékonnyá csipegetik a fájdalmat kopott padok nyikorgásaiban. Tovább megyünk, de vajon lehetünk-e azok, amik vagyunk? Te nem válaszolsz, én pedig szó nélkül, hagyom.
Likes
Nincs hozzászólás