Egy tavasszal bölcsebb, öregebb lettem. Már dugják ki fejüket a fagyos földből a diónyi virágok. Madárdal is szól már, mint árvák kezében a hegedű. Holdfénnyel tömött ablakok alatt hová lépjek? Mindenütt fehér virág! Talpam sziklacsonk. Jaj! – virág, lelked ez a vers! Ez a magány, ez a parázna halál. 2024. február, második díj