Lehetnénk kertészek, kik fejenként Észnek magvát ültetik, (néhol spórolnak a maggal) Helyenként esélynek csíráját bajjal öntözik, Ki feszéllyel rég küszködik, annak agg ágát törik. Lehetnénk zenészek, kiknek Szenvedélye szabadon száll a dallammal, iránya Fülük, minek valóbb királya, mint szemnek egész világa. Hallják azt, mit látva szempárnak pillája is elvész. De színészek vagyunk mi. Díszletei a világnak mind. Ész nélkül kertelünk, míg Egy lélekbe üresen zendülünk.
Likes
Nincs hozzászólás