Csak ment előttem. Az élet még vonszolta a testet. Csendes volt az esti körút. Cipője tocsogott a latyakban. Üres tekintettel nézett előre. Bezárt üzletek fényei pislákoltak. Gondolatai már a messzeségben, Talán egy meleg szobában jártak. Nem tudni, hogy hova tartott. Áradt belőle a kínzó magány. Vitte társát, a hátizsákját....
Járkál a lábam. – bennem a gondolat, reményét keresve itt, és odaát. Vetetlen ágyam issza fel szomjasan a tékozló égő lecsorgó fény-borát. Ajtóm a kertet átölelve tárul: csillagmorzsák az égi abroszon. Szorít a mellkas, félt jövőm, a múlt; süket a csönd is, hiába hallgatom. Uram! Én nem vagyok méltó...
Uram, kérlek ments meg a közhelyektől, a gonosznál gonoszabb emberektől, és szavaimból ne csorogjon a nyál, mégis forróak legyenek, mint a nyár. Uram, add, hogy mindig igaz legyek, számban a döglegyek ne gyűljenek, és üvölthessek végre szabadon, vélt hatalom kormával homlokomon. Uram, kérlek hagyd tisztán a térdem, ha már...
Nincsenek már szavak, amik imát és vágyakat szülnek, kavics és por hullik ki a számból. Nincsenek már vágyak és szavak. A szívem szürke, szikkadt kődarab. Az istenek megvakultak, kikoptam a színek valóságából, üres, színtelen vágyak és szavak. Minden halott vágy csupán, iszapos és szürke, szívemben nem lobban láng, csupán...
Egyedül vagyok, mint telefonfülke az éjben Egyedül vagyok, mint kiáltás a szélben Egyedül, mint szenvedés a végben Egyedül vagyok, mint árnyékos helyek Egyedül vagyok, levágott fejek Egyedül, mint az ismerős sebek Egyedül vagyok, ha nem vagyok veled Egyedül vagyok és bilincsbe verve Egyedül vagyok egy keresztre festve Egyedül vagyok,...
Nosztalgiarovatunk ötödik darabjában, Rác József, 200-as sorszámú terjesztőnk 1996-ban közölt írásával ejtünk szót legfontosabb kollégáinkról, a Fedél Nélkül mozgatórugóiról, a terjesztőkről.Minden (regisztrált) terjesztőt személyesen ismerünk, és állandó interakcióban vagyunk velük. Az elmúlt 30 év során több, mint 3.000 lapterjesztővel dolgoztunk együtt, közülük mintegy 120 jelenleg is aktív. Néhányuk még...
Minden szempontból vízválasztó nyaralásunk rövid beszámolójával készültem most. Nem azért, hogy bibibííí, hanem mert őszintén, az égvilágon semmi nem történik mostanság. Kicsit olyan, mintha egyszerre totál belassult volna az idő, csak másznak a napok a maguk egyformaságukkal egymás után, munka-otthon-edzés-munka-másik munka-otthon-gyaloglás, másfelől, meg mintha épp ellenkezőleg, turbófokozattal nekilódult volna...
Rezső már három éve munkanélküli. Könyvkereskedő volt, és mikor megígérték neki, hogy újra dolgozhat, örült, mint majom a farkának. De az igazság az, hogy elszokott a munkától. Otthon ült, s amikor belegondolt abba, hogy újra dolgozni fog, felmerült benne az is, kevés ideje jut neki írni. Lényeg, hogy újra...
hegyek völgyek ünnepek köznapok költők keze alól versek röppennek lassan lustán nos ott otthon vagyok vagyunk vers hervad lány hervad fonnyadt csókok burjánzanak de nekem ízlik a szád minden nő szája te hogy vagy ezzel hercegnőm? időnk rövid születünk meghalunk addig szeress amíg ... no heaven you know that...
szálfa katonák sipkájukon harmat táncol a gerincen hab borotvált hegy sima szirtje nem szúr már abszintot iszik néhány madár arzén hatású löttyöt bársonyzöld ágyon fekszenek bambuszszínű takaró alatt bogárzöld lábak mászkálnak cédruszöld ködbe veszve döglégyzöld szárnyukon bocsánat és némi epezöld színű föld fűszerzöld csapáson fekszik egy Gucci-zöld veretes táska...
és mi lnene ha ma sneki nem mnene el munbkáa a pizzáfutrat sem hávínk fel a szalvmaöezgyek és minbekniden lnnee egy kis hozádzaott éétrk krakretagyolkiskoank pideg nem jrnáa titzselet panleaklkáosban kenönyd nevlloák jástóznádnak egy hzuat kiievthné a rgéi peézsnfotloakt és bclös ksoáz lnnee a rned únojc öklözsábayla és ntveeve...
nincs kedvem írni, hogy szép lesz hogy bimbódzó ujjaival a hajnal majd rámleheli üdvösét, a mát hazugság, ha tetszik átkozott világ! itt a falról csöpögõ bor is vérrel keveredik nem tudják ki volt õ, a hetedik s nem tudják ki voltál te te, a beteg, csak így emlegetik hát...