Helyzet van

A napokban történt, fülledt este volt, a 4-6-os villamos a szokásos útvonalán koptatta a síneket. Ülőhely sehol, ezért csak belekapaszkodva a kerékpártartó rúdjába, állva utaztam.
Emlékszem, a Harminckettesek terénél jártunk, a mellettem lévő páros ülőhelyet egy huszonéves pár foglalta el. Valamiért vibrált köztük a feszültség, de azért fogták egymás kezét. A fiú maga elé, a lány az ablakon kifelé nézett. Már a Blahához érkeztünk, mikor a srác odaszólt a barátnőjéhez:
– Szálljunk le a Nyugatinál, dolgom van, rendben?
A lány lehajtotta a fejét, majd ugyanazzal a lendülettel felkapta, és válaszolt.
– Ki szeretnék ülni a rakpartra, beszélnünk kellene.
– Mondom, dolgom van a Nyugatinál, szálljunk le!
Ekkor megszűnt ujjaik egybefonódása.
– Fontosabb a dolgodnál, amit el szeretnék mondani.
– Honnan tudod, mi dolgom van, aminél fontosabb a mondanivalód?
– Nem tartozik másokra, ezért kérlek, hogy menjünk tovább.
A fiú levette a napszemüvegét, és szúrós szemekkel nézett a barátnőjére.
– A rohadt életbe, megyek egyedül vagy veled, szarok rá!
Az Oktogonnál lassított a Combino.
– Jó, ha mindenképpen itt akarod megtudni, terhes vagyok! Tegnap derült ki véglegesen.
„Helyzet van” – halottam a villamos közepéből két tizenévestől, sörösdobozokat szorongattak nevetgélés közben. A srác hátranézett, rájuk kiabált: 
– Kussoljatok el!
– Menjünk kérlek, levegőre van szükségem – így a lány.
Megérkeztünk a Nyugatihoz. A fiú szó nélkül felkapta a hátizsákját, szó szerint leugrott a villamosról, a barátnője utána akart menni, csak éppen akkor, a járatra felnyomuló emberáradat miatt esélytelennek bizonyult a próbálkozása. „Helyzet volt!” – vihogott a két tinédzser, belekortyolva a sörükbe.
Ebben a pillanatban futott át az agyamon, mekkora trauma érhette ott, azon a zűrős emberekkel teli káoszban a magzatot a lány szíve alatt. 
Szegény, pedig még meg sem született…

0