Aratók ebédelnek

Pihennek a kaszások,
rozstengerben fürdik a Nap.
Aratók ebédelnek
dűlőúti hűs fák alatt.

Repülő zúg a fényben;
párolog a vizesárok,
nyújtózkodnak a kalászok,
és álmodoznak a lányok…

Egy lángoló kis pipacs
könyörgően néz föl az égre,
aratókat köszöntve
őrnek áll ki az útszélre.

Fényt küllőző ég alatt
terpeszkedő pannon dombok;
a csordakút vályúban
ma még derékig megmosdok.

Szomjaznak a barázdák –
érzik, én is szomjas vagyok,
csalogat a kútágas…
kihallgatja, hogy hallgatok!

0