Mikor úgy hittem, fogják a kezemet, Üstökös voltam az éjfekete égen, De az álnok világ, arcomba nevetett, Az összes vagyonom már a szegénységem. Hideg fuvallatú huzatos reményem Azóta fogva tart, jégbe zárta magom, Hintáztat ölében fagyos földi léten, Sűrű már a vérem, dér ül a hajamon. Jó szándék elkerül,...
Látod mama Miattad sír az az édes rossz fiad Elmentél mielőtt elégszer megcsókolhattam volna Érdesen kérges szép kezed Hogy ellophassam belőle A legpuhább simogatást Itt hagytál mielőtt bánatos szemeidről lecsókolhattam volna A gyémánt örömkönnyeket Magamra hagytál Hogy ne oszthassam többé meg Veled Örömgondjaimat Az az egy reménység éltet tovább...
tovább
Likes
borozgatok a halállal asztalunkon gyertgya fénye mint olcsó ribanc viháncol a Halállal borozgatok kockázunk: a tét nem nagy pokol vagy a mennyeiek? asztalunkon füst bújdosik elme élül penge fényül álom sikolt ellebben ő keskeny vállára teríti a Mindenséget minden csillag csak őt nézi – lassan pirkad fázós a reggel...
tovább
Likes
Harmadik sötétje a holdkő éjnek, kőre kopódik piszkosfehér, ragyogó ruhád készen: és kézre fonódik csontig az ismerkedésünk. Örök ős pillanat-csillagrendszer és elfogadni egy kőfolyosónak lépteinket, méterenként fáklya lobban, sietünk általin annak ki meglépte, végül is itt vagyunk a holdkör-éjnek. 0
tovább
Likes
Őrzöm, ahogy a fagyott föld a sírt. A sír szeretteim elporladt testét. Őrzöm. Emléket őrzök így: talán ha volt szerelmes május-estét. Őrzöm, mint a harangszó a hírt, hogy köztünk élt, meghalt, feltámadott. Ahogyan rács őriz rabot, a rab a várva várt napot, ha majd kinyílt – s letudva tudja...
tovább
Likes
Volt egy ember, akit úgy hívtak: Major József (1965-2008). Lapunkban Yama művésznéven jelentek meg az utca világa ihlette versei és a 666-os terjesztői sorszámot mindenki ismerte. Halálával is fricskát mutatott: a feltámadás ünnepén ment el. Élete folyamán sok jót és sok rosszat cselekedett, de ki az, aki nem követ...
tovább
Likes
Boros Györgyit, lapunk koordinátorát OSA fagatta A Fedél Nélkül regisztrált terjesztői igazolvánnyal rendelkeznek, mindig az aktuális számot kínálják. Többségük kultúrált megjelenésű, stabil helyen árul, nem koldulásra használja az újságot. Vannak, akik közülük is kiemelkednek, az eladott mennyiség, a pozitív visszajelzések, illetve a közösségért végzett munka alapján. Ők a kiemelt...
tovább
Likes
Átölelhetetlen hajnalok éjszakai Rejtelmes dadogását hallgatva Megsuhant a tavaszi szellő szárnyalásán Pittyegő „pityókamadár”. S füttyével arra kér, mondjam meg, Hogy hol lakik a Tavasz Mert messze még a nyár; S szívem sziporkája csak azt csicsergi Nyiknyikék – nyiknyikék – nyiknikék. 0
tovább
Likes
Hazánkban ilyentájt a kőfalak virágba borulnak A rengeteg szín énekel, felkéklik a kígyó kibukkanó fejének iszonyú szépsége, gyakran váltja színét Ahogy az állatok súlyától eltelik A kökörcsín szőrős szárát kinyújtja, A tüskelabirintusból kitalál, S szirmot bont a nap édes leheletében. Eszembe jut vajon mi is Kitalálnák-e így, Rabságunk bonyolult...
tovább
Likes
XXVI. Sárgán csordul a fény a falakra, a pályaudvar árnyéka utcára nyomul, járdáról a farkaskutyára, ki oszlopra hugyál – jó magasra fröcsköl a vizitálás, szikkadt kakát szaglászik izgatottan s borzas farát riszálva büszkén odébb áll. Napra ült a balkonon a konyhaasztal fürdőruhások isznak és kávéznak s ronggyal hajkurásszák a...
tovább
Likes
Ez lesz az. Kis, takaros ház, nem egészen bepucolva. Mögötte fenyves erdő. Kerítés még sehol. Egy gyönyörű németjuhász kutya nagyon hosszú láncon, majdnem kiér az utcára. Az udvar sincs rendben. Egy félig szétszedett (félig összerakott?) Trabant áll egy nagy fa alatt. Megközelítette a házat, majd megállt. Világ életében szót...
tovább
Likes
Azt hittem lemondhatok róla végképp hogy nem képes születni vers már egy sem hiányát üdvözölhettem volna mint békét és az íróasztal helyett ülnék egy meccsen vagy csak úgy lemennék a Moszkva-térre tudva: nem találkozhatunk mi ketten ő mégis szomjas a könnyre, szomjas a vérre nem tudok az ágyon végignyúlni...
tovább
Likes
Nyomasztó és élvezetes, Felüdítő és oly sivár. Ha megvetem a létet, De istenítek egy férget, Felemésztem a mérget, Széttépem az álomképet. Súgva kellemesen üdítő, Üvöltve kegyetlenül fáj. Az utolsó cigit csontig kell szívni, Népbutító sorozatot véresre nézni. Égető fájdalom, torz női sikoly, Varangy bamba szemeit kitold. Lányban kerestem kiutat,...
tovább
Likes
Most vége, döntöttem istenem… Engedj magadhoz, Vagy engedj elmennem. Legalább annyit adjál nekem, Hogy legyen nyugodt éjjelem! Viharok tombolnak fölöttem, Sakk-matt, most döntöttem. Soha nem hagyom el azt Amit már egyszer elveszítettem. Végső játszma következik, Szívem már haldoklik. Hát parancsold meg istenem, Hogy ne ilyen legyen az Életem. Add...
tovább
Likes
Tudod naplóm sokszor éreztem már azt, hogy én nagyon szerencsés vagyok mindennek ellenére, mert olyan családban élhetek, ahol a szeretet és a másik megbecsülése a cél. Sokszor sajnálom azokat a társaimat, akik ugyan nálam gazdagabbak, de az ő szülei nem „alacsonyodnak” le a gyerekeik szintjére. Szüleim számtalanszor leültek velem...
tovább
Likes
Marhalábszár ide-oda, Főzésünk most nem tétova. Előkerül nyersanyagunk, Melyet ehhez el nem hagyunk. Szín sovány ez a husika, Gyorsan vagdalja anyuka. Fűszereket elővesszük, Majd, idővel beletesszük. Hagymát pirít a gazdasszony, Kell még idő, így maradjon. Apuka sem olyan tétlen, Aprított hús máris készen. Marhahúshoz csak zsír dukál, Köretnek krumpli,...
tovább
Likes
Még felhúzom az órám, még mérnem kell időmet, Valahol várnak énrám, még valamerről jönnek, Még cseng a telefonom fontos lehet,el ne késsem Valahol nagyon várnak, ott legyek időben De miért is kell sietnem, lassan is oda érek. Ahol már várnak engem, ahol várnak téged, Ahol mindenkit várnak,...
tovább
Likes
(János 1.10) – Uram, ha pár forinttal kisegítene, nagyon hálás lennék, nem tagadom, nem kenyérre kell (a rutinos csövesek ma már nem ételre kérnek pénzt), innék egy kis bort, az igazat megvallva be akarok rúgni, másképp nem lehet elviselni ezt a cudar életet, de nincs egy vasam sem, kínomban...
tovább
Likes
Ilyen sem fordult még elő velem! Milyen? Olyan, hogy egy szarvassal találkozzam egy híd alatt. Pontosítva: vasúti aluljáró kellős közepén. Ha most azt írnám, hogy félelmetesen megijedtünk egymástól hazudnék, mint a vízfolyás. Ami egyébként a közelben csordogál úgy hívják, hogy Ördögárok. Hogy így szembesültünk egymással nem tettünk egyebet, mint...
tovább
Likes
MEGTÉRÉS Csillagokon lépek. Szemembe homokot szórnak. Ébredek,eszmélek,látok. Csillagokon lépek. Isten vár. Szemembe homokot szórnak. Nem félek, Az ige erő. Az istenfelelem bölcsesség. A keskeny úton járni: Erény. Emberek indulnak Jézus felé. Az élet szent: Éljél! Budaörs, A.D.2007.martzius 13.kedd 0
tovább
Likes