– folytatás előző számunkból – Hogy hányszor rogytam le korgó gyomorral a tűző napfény elől menekülve a Szt. Gellért emlékmű hűvösébe? Nem is tudom… Oly sokszor szemezgettem innen át a szomszédba, a VÁRBA, hogy végül bele szerettem. Oda tettem át székhelyemet. Hálófülkémet továbbra is itt őrizve meg. Nem volt...
– Szervusz’ Jóska! – Hallod-é mán’? – Hallom na há’! – szójja Émán… Nem vak’ süket, /csak/ süketelek. A NÉP a vak, s… süket Elek! 0
tovább
Likes
Söpörd ki arcodból tincseid: Lássam a szemeidet. Ne gondold, hogy álnok vagyok, De tudnom kell, kinek hiszek. Ne fordulj olyan gyorsan el, Mikor a 49- es továbbvisz, Sokáig, sok-sok percet vártam Lépcsőházatok előtt én is. A kilincsek, amikkel harcoltam, Valahogy erősebbek voltak, Mégis bízom, mert szerettelek, Szeretlek ma és...
tovább
Likes
Tegnap éjjel egy barátommal lebonyolított (meglehetősen melankolikus) telefonbeszélgetés végén így köszönt el: megyek, és azt teszem, amihez a legjobban értek: bebújok az ágyba, alszom és álmodok. Én még fennmaradtam, elővettem a naplóm, hogy megírjam a nap történéseit – na nem mintha olyan egetverően sok minden történt volna velem – ...
tovább
Likes
Az ember elment. Üres az otthona. Gonddal művelt földjén még ott a kéznyoma. De ő már elment. Tűzhelye kihűlt. A táj nélküle üres lett és furcsán elcsendesült. Nem hallik favágás, se a kútlánc csikorgó zaja. Nem szól a rádió, s nem ugat már az örökké bolhás vén kutya. Csak...
tovább
Likes
– Az életrajzát elolvasva rádöbbentem, hogy egy napon születtünk csak más évben. Milyen körülmények között született a háborús évben? – Apám a Don-kanyarnál volt, és a család minden férfi tagja valahol a fronton. Csak a nők voltak otthon meg a nagyapák, akik az első világháborúban már kivették a részüket....
tovább
Likes
Halott vagyok a boncasztalon, az életem csak egy emlék, S ha nem pazaroltam volna el az időm, elégedett lehetnék. De most kell ráébrednem a nagy-nagy tévedésre; A sírkövemre majd csak a nevem lesz felvésve. Nem írják rá azt a sok dolgot, mit sikerült megszereznem, Nem írják rá az összeget...
tovább
Likes
A felkelő napba nézek, Ilyenkor megtisztul a lélek. Mintha naponta újraszületne, Tisztán nevet az embereke. Bár én is ilyen lehetnék, Naponta tisztán nevetnék. Nem gyötörne engem a múlt, Árnyékot vet rám a megtett út. Szorongó lettem és kétkedő, Nincs bennem semmi éltető. Salak testemet kérdezem, Mennyit ér így az...
tovább
Likes
Ahogy Budapestről Kelet-Magyarország felé, Debrecenbe utaztam a vonaton, megmagyarázhatatlan érzés vett erőt rajtam. Azt hittem, bolond vagyok. Csak én érzem így? Ahogy a vonat egyre jobban közelített Debrecen felé, egyre szomorúbb lettem. Egy láthatatlan, emberi szemmel nem érzékelhető, de lélekben annál inkább érezhető szellemi sötétséget tapasztaltam a települések felett....
tovább
Likes
parafrázisok Hrabal verseire I. Nos, nem, nem térek vissza hozzád, inkább eldobom kiürült piásüvegként unt életemet, felégetek minden hidat, püfölöm a dobom, megtérek ahhoz megszületni ki vet szelet – szétkínzott a benned hízó, áradó hideg jég, merthogy öled nem adott izzó tüzet nekem, elszállt a láz, csak csend van,...
tovább
Likes
Az, a kócos bohó magam, a loboncos huszonéves, földön hagyott negyven évet… beszédülve emléktárba, rövidszoknyás emlék várta, s mint ahogy a pille rebben, huss…! kiszálltak kéz a kézben, felhők között viháncolva kikacsintottak Ámorra: – vérüket a vágy zengeti – nászukkal rá ágyat szőve ráfeküdtek novemberi páraterhes hófelhőre. S tört...
tovább
Likes
Az egyik terjesztőtársam a minap be jött hozzánk, hogy kellene neki pizsama(mivel otthon anélkül alszik, nincs neki) mert mennie kell kórházba ma délre, hogy fölnyissák a kezét, ami nagyon csúnyán el fertőződött.(e keze már volt műtve többször is). Megkapta a pizsamát s elillant. Másnap szokás szerint jött reggel beköszönni...
tovább
Likes
…a lámpánál mankózik kalappal kezében (fél lábára igényt tartott sírja) s kérdőjellé vált alakkal reménykedik: sárga Ferrari parkol a vonalhoz – gazdája negyvenes, bőrkabátos, a háta egyenes, fél kezével a lány combjába markol: a szőke cica alig huszonéves, nem leplezi szemében az undort, gránit arcán legörbül a rúzsfolt, villog...
tovább
Likes
Bezártság, összezártság önmagammal Ráérően, türelmesen egymagamban. A dzsumbujban íratlan törvény Cigarettafüst, idióta önértékelésem Kivénhedni látszik, stílusosan fejezem ki magamat én Csöbörből vödörbe kerültem Kavarog a gyomrom, hányinger, cseng a fülem A pusztulásnak bűze átjár. Családom, édesanyám, szüleim – itt élnem-halnom kell. A hideg ágyon számoljam a napot és feljegyezzem....
tovább
Likes
Válasz vagyok a kérdésre, Sebtapasz egy vérzésre. De lehetnék tudatlanság, Vagy egy pallos, ami kettévág. Varázsló vagyok, csábító, Ajánlatokkal kábító. Elbűvölő szépséggel, Játszadozom a népséggel. A kiszikkadt agyat megtöltöm, Felnyitom a lélekbörtönt. Az pedig majd messze száll, Én meg lelövöm szép madarát. Kárt teszek vagy gyógyítok, Inspirálok vagy bénítok....
tovább
Likes
A sötét alagútnak, ahova most nézek falán gyöngyházszín derengnek hűvös neonfények. A sín görbületére most éles fény vetül; s én elindulok szembe, végleg egyedül. 0
tovább
Likes
Várakozás a télre a hóra A jóra a szépre a szóra Várakozás a hitre a fényre A gyógyító segítő kézre Várakozás barátra társra Az önzetlen gondoskodásra Várakozás a békére a csendre A világot átfogó rendre Mindig várakozunk valamire valakire A várakozás marad A várakozás a mi ügyünk Várakozás szerelemre...
tovább
Likes
Fúj a szél, mintha milliárd emlék szúrna Fáj a tél, a boldogság elmúlt újra. lesz-e még tavasz? A Jóisten tudja, Furcsa magányom egy vadgalamb búgja. Sírok most a szélben, bánom, amit tettem Nem tudom, hogy rossz miért is lettem Isten ellenére roszz útra tértem Szeretni akartam, tettem nem is...
tovább
Likes
Fél, de remél. Nonkonformista, mégis megalkuvó – Látszatot tagad, ám a lényeg marad: azt hiszi ő más. de a muszáj rányomja bélyegét, megkötözi két kezét, s közössé tesz különbséget, embereket így eggyé vesz, egy kalap alá, mindenkit egy Nap alá. Hiába a Nagy Változatosság, még a Kénytelenség önrabszolgaság. 0
tovább
Likes