Az ember elment.
Üres az otthona.
Gonddal művelt földjén
még ott a kéznyoma.
De ő már elment.
Tűzhelye kihűlt.
A táj nélküle üres lett
és furcsán elcsendesült.
Nem hallik favágás,
se a kútlánc csikorgó zaja.
Nem szól a rádió, s nem ugat már
az örökké bolhás vén kutya.
Csak a böngésző darvak
és a fönt köröző ölyvek
adnak néha hangokat;
ahogy unottan váltja egymást
a ködös hajnal, a deres dél
s a fagyos alkonyat.
