Abban az időben, amikor történetem játszódik a Lágymányosi-öböl még nem volt átalakítva. Egy kedves, nyugodt kis zug volt a nagyváros rengetegében. Megszámlálhatatlan sok úszóház volt kikötve a parton, a BVSC kajakosai szelték az öböl csendes vizét, és tették próbára a horgászok idegeit. Estefelé az Aranyhal Étterem szolgáltatta a zenét,...
Reggel, a szokásos reggeli teendők után beleült kedvenc csokibarna bársonyfoteljébe, lehunyta a szemét és elmerengett az élet dolgain. Férje, akivel együtt öregedett meg – ilyenkor már sakkozott a barátaival és kortársaival a téren, vagy csak kvíz-kérdésekkel bombázták egymást. Régi, összeszokott banda volt a férje társasága. De nyitottak voltak a...
tovább
Likes
Réka Te égő ékkő drága hő dús hűs folyó – ha ringatnál… költőszelídí tő tó egyetlen való létem értelme mo solyod lelkem élelme szere tett félelme… egész álma – cirógatná álló nap ülve fekve állva Hogy még élek csak Neked hála (jó, jó, tudom) – akkor is így érzem...
tovább
Likes
Hajam fehéredik, de már ősz a szakáll, Rám minden állítás valóban rám talál. Termetem termetes, szúrós tekintetem, Ha tollamat fogom, nem remeg a kezem. Orromon okulár, lábam papucsomban, Ezt sem gondoltam én, még legénykoromban. Tollamból a méreg keserűen serceg, Asztalomban a szú gúnydalokat perceg. Írok minden éjjel, legépelem nappal,...
tovább
Likes
Mélabús üzenet felhőknek, az égnek, ha felszállnak tőlem, ott fent semmit nem érnek. Bolyonganak vaktában szomorú gondolataim, ott fent nem állnak meg az ég falain. Egyedül bóklásznak árván, csak a szívemben érzem, hogy az űrben gondolnak rám. Messzi utazás nyomja terhemet, szabadnak nem érzem, ez nyomja lelkemet. Csillagporos gondolat...
tovább
Likes
Fáradtan menetelnek az órák, Belezuhannak az álmos estbe! Egy koszos bokor Vérszínű levelei, dühtől remegve – mert minden arra járó kutya lehugyozza – hogy az „anyjának keserve”. Szétporlanak a Nap sugarai az utcán Amott tenyérből jósol egy kis cigánylány. Két napja nem mosakodott ő se, Szegénység lesz a szemfedője?...
tovább
Likes
Mintha sivatagban ébrednék, szomjazom, szám száraz, verejték csordul ajkamon lassan kinyitnám szemem, de a nap még nem engedi, csak játszik velem s melegíti lágyan hideg arcomat! Lassan felhangosodik a világ, egyre nagyobb a zaj ráébredek, megint ugyanott vagyok ahol eddig voltam, egy padon ülve tollal kezemben reszkető kézzel keresem ...
tovább
Likes
Belémunt már az élet éj tapintja oltáraim pulzusát toklászok záporoznak pupillámra nyelvem latolgat ajkaim közt áporodott nők odvas tavaszok könnyeket rajzol az eső szürkület pörköl lelkem hiába gyilkolod nem eheted meg 2009 augusztus, első díj 0
tovább
Likes
A verseimhez menekültem, nem volt már semmi más, ami a lelket tartsa bennem. A héten kicsit elsüllyedtem, fertőmbe merültem, kapálóztam, eleveztem; talán sikerül talpon maradnom, olyan embert őriznem, akiről azt mondják, – tisztességes. Bár még minden kétséges, kavarognak az emlékek, tekeregnek a lehetőségek. A válaszút kanyarának bedőltem: Előttem az...
tovább
Likes
Vegyél fel álarcot! Te látod majd a világot, de rejtve maradsz – nem látnak mások. Takar az álarcod! Plasztik szájjal nevetve mondod: – Na mi van emberek, csodálkozni se tudtok? Csak egy álarcot láttok. Ha tudnátok milyen grimaszt vágok! Torzra görbülne a szátok. Bizony álarcot hordok, mert ti inkább...
tovább
Likes
Nem volt más Mint önmagát ámító hiú remény Melyet a váratlan felkavart szenvedély táplált Kizökkentve megszokott mindennapjaimból Gondolataimba kivédhetetlen, nesztelenül behatolt Megzabolázhatatlan örvénylenek Emlékeim a jelenben Még nem fogva fel Ingoványra tévedtek Melyből most nehézkesen Hömpölyögve Erőtlen menekülnének...
tovább
Likes
Toporgó tánc az egész, kőléptű dicső zavarban piramist építő hajlam. Tégla téglára, fugába mész. Rögbe hullt láng: .. csenevész, másoktól hőt elorozva pénzen ég hatalmi posztja. Tégla téglára, fugába mész. Semmibe markol a kéz, spiritusz fáklya alá dől, itt marad földszagú körből Tégla téglára, fugába mész. Dörömböl, hull a...
tovább
Likes
Csak tudnám, miért ilyen nehéz, E fránya magamra lelés, Amikor oly szépen kérem, Odafentről: senki szebben. Csak tudnám, miért kell dadognom, ezerszer is kiontanom Képzeletben véremet, Hogy valóban ne tegyem meg. Csak tudnám, miért, ha látva látok, Lehetek magammal álnok? Hisz akkor köszönt rám irgalom, Ha átlépkedem a kátyúkon....
tovább
Likes
Mikor felkel a Nap S ránk vetíti sugarát, Belőle mindenki egyformán kap Így szórja szét áldását. Lehet fiatal vagy öreg Egészséges vagy beteg, A Nap nem válogat Csak ontja sugarát. Előtte soha nincs titok Lát békét vagy háborút, Akár hogy mennek a dolgok Ő nem csinál ebből gondot. Mikor...
tovább
Likes
Félálmomból valami felvert. Egy semmiség, – talán a múlt. Hallgattam egyre: a szobám szegletében valami nesz. Elhalkult, meglapult. Fejem felett az óra halkan, időtlen ketyegett. Holnap volt már. Ha rajta múlt, akár még tegnap is lehetett. Aludni jó. Aludni kéne, és mennyi minden vár feledni; de visszajár a szobám...
tovább
Likes
Talán hülye voltam. De már késő. Öledbe borítottam majdnem minden keservem és gyűlöletem, félő valami meghalt rég belőlem. Innen rövid ösvény az őrület s halál, amely talán mégiscsak megtalál valahogy egyszer; most hiába intesz. Lezser modorom látszat, ívbe feszül idegemben a tett s lenni akar; szivárvánnyá, szigorrá… ám hamar...
tovább
Likes
Ismerősből lesz A legtávolabbi A legidegenebb S vadidegen Oly távoli Kerül hozzád A legközelebb Ugye már Te sem Hiszel a mesékben? Tudod, a farkas is csak bemeszelte Szép a vége 0
tovább
Likes
Van az úgy néha Hogy minden tönkremenni látszik És akkor kiderül az Ég Még a gomolyfelhők is Tele szájjal mosolyognak rád És eldőlve kacagnak Az arkangyalok Repesve az örömtől Mert boldoggá tehetik Néhány napod 0
tovább
Likes
Jövőmben a jelenem, mögöttem a múltam Komolyabb az eszem, mert 18 elmúltam Komolyabb az élet is, komolyabb a pálya A múltban azért volt akkor szája Most látom, mert most már tudom, hogy mit csináltam Gyerek fejjel sok lehetetlent kívántam De, hogy itt az utam, így 50 felé A jövőm...
tovább
Likes