Egyedül járok már itt,az élet útján,
Csillagfény vezérelt az éj hajnalán.
Éberen figyelem az emberek szavait,
De mindennapi életküzdelmem kimerít.
Arcomról az öröm halvány mosolya eltűnik,
Testem-lelkem reményt veszít,megtörik.
A régen elfelejtett öleléseidre vágyom,
De a jelen elmúlik,marad csak az álom.
A múlt torz vigyorral nevet emlékeimre,
Szürke árnyékot festett boldog perceimre.
Fájdalom gyötörte fáradt lelkemet,tegnap
De megújult szívvel ébredek majd holnap.