Bitumen tócsa vicsorít a napra
aszfalt csurran, petrol szaga száll
csatornáink bűze a mélyből felböffen
magától is viszolyog már a koranyár
a tikkadt parkban két nyomorult nyugdíjas
gyilkolja egymást az árnyékos padért
maszatos kiscsávó veri magát földhöz
anyjával hisztizik újabb fagyiért
villamosvezető egy taxissal üvöltöz
míg beléjük nem hajt egy kamionos
a mentős megfogadja: új életet kezd majd
és a Dagály strandon lesz ő kabinos
hűvös irodákban a légkondi zümmög
talpas poharakban megcsörren a jég
decens titkárnőtök a telefonba suttog:
Főnök, a népnek lassan elég…
