Fizikailag érezhetőn nyom az idő súlya,
présel mindaz mi már letelt s mi még hátra van –
állandó sürgetés: en avant, csináld, tedd meg újra;
in both senses it applies – papíron, ágyakban…
you know it? újra s újra, gyakrabban, hajszoltan bújva
szavakba, húsba – és csupaszabban, bátrabban,
minden vártnak ellen menve, mert a dárda már súlyba –
pár évtized s hitelem kitelve rámtapad
mindannak a terhe, mit addig nem mondhattam el
így vagy úgy, úgy se így se, míg élek léttelen
és all kind of kommunikáció képtelen –
e szonett se más – hülye vagyok, hisz beléd szerettem;
az eszem elszállt – de mily csodálatosan daloltam…
á… – csak össze-vissza mindenféle pacsmagolt dallam.
