– Fejezd be! – Mit fejezzek be? – mondta a Férfi, inkább unottan, mint kérdő hangsúllyal. – Idegesít. – így a Nő – Mi a jó fene idegesít? – A zörgés. A zörgésed. – Én zörgök? – Igen, te. Azzal a nyavalyás újságpapírral. – Ez zavar? Azt autók zaja,...
Nézd…! hogy szállnak el illúziók… enyém is, tiéd is, barátom… Nyirokból nem lesz csak nátha, imbolyogsz reményeddel, hogy hátha… az idő fájáról holt álmok potyognak mára. — Lyukas kalapot csordultig töltő férges diók —: A haraszt magától nem zörög; új vágyú mezsgyén feszengve farol a lelkekben zizegő mákony. Körön...
tovább
Likes
Jelentem, bevezetésre kínálok egy új napot a nemzeti és nemzetközi szervezeteknek. Illetékesség hiányában fordulok egyet a HÍD alatt; és bal lábbal kelek fel. Belebotlom a kiskutyámba, és rúgok egyet rajta. (Pont itt kell lábatlankodnia?) Lehúzom a félcipőmet, nem bírom a szagát. Útban van a kukás LAPÁT! (Is-is) Haragszom a...
tovább
Likes
A polc telis-tele több rakás, olvasásra És továbbgondolásra váró kötettel, De te kint ülsz az erkélyen valami Retro-puffon; vízzel félig töltött Műanyagpohárba hamuzol, és lesed a Galambokat, ahogyan búgnak a Szemközti háztetőn felgyűlt pocsolyákban. 0
tovább
Likes
Itt van közel, eljön hamar – üzent a tél. A magamfajta fázni fog, imádkozik, s örül, ha épp megél. Olyan nagyon ősz vége lett ott kint és itt belül. A csönd kísér, azt hallgatom, a vers is elkerül. Eljön megint, nagyon siet – üzent a tél. Gubbaszt a köd....
tovább
Likes
Karafiáth Orsolyával Orbán Anna (Tűzgyík) beszélgetett Ha megkérdezünk bárkit – akár utcán, akár irodalmi szalonban (ha van ilyen egyáltalán), hogy kit ismernek a fiatal magyar költőnemzedék illusztris, vagy – mondjuk úgy – méltán ismert tagjaiból, elsőre minden bizonnyal Karafiáth Orsolya neve ugrik be a legtöbb embernek, és a...
tovább
Likes
Minden gyűrött álmot, Úgy, ahogy van, Tennék eléd, Kedves, – De mert Néked díszdobozban Járnak kivasalt, szép selyembrokátok, Hát várj. Gyűrődöttségük illatát Érzed majd, Bárhogyan is legyenek azok Testedre fonódva. (2010 december, első díj) 0
tovább
Likes
Úr Isten, de sötét lett hirtelenében! Az előbb még hét ágra sütött a nap. Mit hét ágra! Drága jó szüleimtől – igaz, nem kimondottan a mai nap kapott – tojásokat bizton megsüthettem volna alatta. Most meg… Csak jövök, csak megyek, azt sem tudva, hová, merre. Megvakultam volna? Ilyen hirtelenében?...
tovább
Likes
Ha egyszer arra ébredsz, odúd ki van fosztva…… Ne kakukkot kérdezd! Jogot formált szarka. 0
tovább
Likes
A Centralny hármas vágányára végre bedöcögött a berlini gyors. Sygfryd de Löwe hetykén leugrott és elegáns utazótáskáját egy lomha hordár ölébe dobta. Taxiba ült és a város vadonatúj toronyszállójába hajtatott. Lemosta magáról a lokomotív által felvert közép-európai port, majd karcsú handy-jén felhívta Anna Danutát, akit még Potsdamból ismert. A...
tovább
Likes
Látod haver, már festékre sem telik… mondja a barátom míg végignézem csendben a műteremben gyűlő poros vásznait. Csak egy üveg tus maradt… pedig még megfestettem volna a gyerekkorom furcsa álmait! Dühödt daccal a szemében, ócska ecsetet tusba mártott röpke perc alatt elém lökött egy múltba merült vad világot hol...
tovább
Likes
Egy évvel ezelőtt még a Fedél Nélkül újságot árusítottam. Sok kedves, segítőkész emberrel találkoztam, sok törzsvásárlóm volt. Úgy gondoltam, valamivel viszonoznom kell a jóindulatukat. Az az ötletem támadt, hogy én leszek a Mikulás. Persze csak szegényes, hajléktalan Mikulás. Elhatároztam, december 6-án minden vásárlómnak az újság mellé egy csokimikulást is...
tovább
Likes
Nem volt Ő, csak békaherceg, ifjú, sóvár, álmodozó, nyári éjek bús dalnoka: fejlett egyed, (már nem ebi) rekedtesen szép hangjában sok békalány kedvét leli. Sok békalány; – de az az egy…! minden éjjel kákához megy, hova ifjú álmodozót kicsalta az éjféli Hold, hogy az ifjú békaherceg sóvárgását fölbrekegje, s...
tovább
Likes
Tudom, nehezen hiszitek el nekem, de egyszer a mesék élete – pontosabban utóélete – komoly veszélybe került,… s történt mindez egy kisfiú miatt. Azért mielőtt megmosolyognátok, olvassátok el ezt a történetet: Egyszer, nem is olyan nagyon-nagyon régen élt egy gazdag kereskedő, aki felesége korai halála után egyedül nevelte egyszülött...
tovább
Likes
Szelíd Cristo, Redento Redento Corcovado Cukor süveggel szemben Megvártál türelemmel. Betű-csokrom Neked hoztam, Szobor lábaidhoz szórtam Rózsáim fehér-pirosak Ezek soha nem hervadnak. Megtalállak: minden résben, Benne a fa repedésben Kenyértermő búzaszemben Borkóstoló szőlőszemben, Féltve őrzött gondolatban Minden ki nem mondott szóban Szállodámnak ablakában Rio de Janeiró karjában. *köszönöm **feltámadott...
tovább
Likes
Kiszáradt számban tobzódik a penész kiköpöm a tüdőm elrepül a ködbe vész szegények vagyunk de te még szegényebb mikor a legjobban ragaszkodsz hozzá akkor lesz majd véged s csak darabokban juthatsz át a tű fokán bután jössz a világra s felfordulsz oktalan ostobán minden ami itt elkezdődött odavan látszat...
tovább
Likes
2010-ben második alkalommal ítélték oda a Menhely Alapítvány egységvezetői az Év Önkéntese díjat. Az idei nyertes Tóth Anna Valentina, a döntés gyakorlatilag vita nélkül, minden jelenlévő egyetértésével született – ami mutat valamit a díjazott elkötelezettségéből is. – Először is fogadd gratulációmat az Év Önkéntese díj elnyeréséért. Ahogy a díjátadón...
tovább
Likes
Vaskos hasábot parázsra vetni Vaskos hasábot parázsra vetni… Vastag kabátban gesztenyét sütni… Vasfogú idővel versenyt szaladni… Vasárnap este a kedvessel maradni… Végigsétálni hegyeken, dombokon… Végtelen erővel győzni a gondokon… Véghezvinni a legnagyobb csodát… Végre kiinni a szerelem borát… Hófehér kristályként magasba szállni… Hófödte csúcsokon vígan szikrázni… Hófelhők csipkéjén...
tovább
Likes
Az én asszonyom hihetetlen változásokra volt képes. Egyszer naiv kislány, máskor megközelíthetetlen nagyvilági hölgy, vagy komoly bölcs-bagoly mindegyik ő volt egy személyben. Benne rejlett az évszakok egymásutánja, a nap és a hold felkelte, nyugta. Az örökkévalóság. Márta lelke olyan volt, mint egy érzékeny műszer, a körülötte zajló világot mélyen...
tovább
Likes
Lopom a Napot; Ágyhoz kérem a papot Gyóntatóm kérni, hívni – Nem tudom már: Kinek lehet hinni. Csukódott mögöttem a zár, Egy naplopóra büntetés vár. A gyónásért most már kár Haladtam. Hálát adtam – Cserébe egy igazit Ki nyakkendőmön igazít. Kaptam. Vele laktam – Egy álló éjszakát Imára kulcs-zár...
tovább
Likes