Nem volt Ő, csak békaherceg,
ifjú, sóvár, álmodozó,
nyári éjek bús dalnoka:
fejlett egyed, (már nem ebi)
rekedtesen szép hangjában
sok békalány kedvét leli.
Sok békalány; – de az az egy…!
minden éjjel kákához megy,
hova ifjú álmodozót
kicsalta az éjféli Hold,
hogy az ifjú békaherceg
sóvárgását fölbrekegje,
s vágyára majd visszabámul
a távol fénylő szép égi folt.
Nem messze a káka tövén,
nem az égen… – lent a Földön
békalány sóhaj rebegte: –
Énrám nézzél szép dalia,
éjféli Hold bús hercege!
Amit bámulsz, az csak a Hold.
Likes
Nincs hozzászólás