Látod haver, már festékre sem telik…
mondja a barátom
míg végignézem csendben
a műteremben gyűlő poros vásznait.
Csak egy üveg tus maradt…
pedig még megfestettem volna
a gyerekkorom furcsa álmait!
Dühödt daccal a szemében,
ócska ecsetet tusba mártott
röpke perc alatt elém lökött
egy múltba merült vad világot
hol tajtékos égen téli szél űzi
megtépett felhők foszlányait
és az elhagyott viharos parton
széltől nyögő szil siratja ágait
Na, ez a tuslazúr vázlat a tiéd lehet…
csak fizessél egy sört, vagy féldecit!
