Kiszáradt számban
tobzódik a penész
kiköpöm a tüdőm
elrepül a ködbe vész
szegények vagyunk de te
még szegényebb mikor
a legjobban ragaszkodsz hozzá
akkor lesz majd véged
s csak darabokban
juthatsz át a tű fokán
bután jössz a világra
s felfordulsz oktalan
ostobán minden ami itt
elkezdődött odavan
látszat hogy élsz
látszat hogy vagy
csalóka a napsütés
hisz belül csak fagy
üres káprázat a világ
mindössze ostoba álom
csak egy tiszta szerelemben
találhatod meg a létezésnek
az okát forró perzselőn
lüktető mindent betöltő életet –
mitől ezerszer lesz
rosszabb a halál
ha eszel ha nem
gazdag légy vagy szegény
szent vagy épp tolvaj gazember
ugyanúgy pusztulsz el –
totális mód egyformán…
