Messze van a templom, de a harangszó elér a kiserdőig. A nagy fenyő meghatottan hajol meg az ünnepi harangszó hallatán. Az angyalok hópelyheket hintenek a természet oltárára. Igazi ünnepi ruhát ölt a hókristályokkal díszített ezüstfenyő. Csend van – de a harangszó úgy öleli meg az alvó tájat, mint anya...
Összetörve hevert a teste, – szívem görcsben reszketett. Halkan súgtam, csonttá meredve: egy vérből való vagyok veled. A koszorúja: hósziromból, – koldusok között a mihaszna. Szívem szégyenkezve dorombolt, az övétől, alig pár araszra. Hogy ki volt ő, –megmarad talány, – lelke, vele együtt elporlott. Feküdt csak, daccal a zúzmarán,...
tovább
Likes
Néha mintha álmodnék valamit – totálisan ébren – csak mint egy gyengén visszhangzó emlék pillanatnyi hullámzó zöld tenger valaminek az illata mit almavirágnak hívnak ó lakni még egy darabig a szelekben nap melege színek szagok szállongó illatok S már megint itt újra az asszony Ó, ne gyászold a...
tovább
Likes
forrás: http://otthontalanul.blog.hu A Fedél Nélkül lap terjesztése legtöbbször türelemjáték, hiszen óránként ötszáz és ezer közötti ember is elhalad mellettem, de mindössze öten-hatan vásárolnak újságot. Közben állandóan mondogatom a szövegemet, aszerint, hölgy vagy férfi megy el mellettem: Szép Jó napot hölgyem, Fedél Nélkülben versek, novellák olvashatók, vagy: Tisztelt Uram, Fedél...
tovább
Likes
Ágoston Béla zenész, hangszobrász. Olyan ember, akiből alighanem sokkal több elférne ebben az országban. Nem kizárólag zenei teljesítménye okán, bár felsorolni is nehéz, mennyi különleges produkció fűződik a nevéhez. Inkább alkotói szemlélete az, ami példaként szolgálhat. Alázat, optimizmus, nyitott szív és szellem, párosul a szüntelen jóra, újra törekvéssel, ám...
tovább
Likes
Hajnal van… még, szürke hajnal… bent, álmon izzó napraforgók, kint szolid fények, szelíd zajok… kipp-kopp, kipp-kopp pötyögnek a pléhcsatornán a monoton felhőhangok. S napraforgók perelnek a szürke fénnyel. 0
tovább
Likes
A nap éget, szinte perzsel Fáradt elnyűtt oly rosszkedvvel Állok itt az utcasarkon Úgy érzem soká nem, bírom Csurog a víz homlokomon Elolvadok, úgy gondolom Melegebb már nem lehet Nem érzem a testemet Kettős látás, szédülök Jobb talán, ha leülök Gyomrom korog, éhes vagyok Az élettől mit kaphatok Nyomort...
tovább
Likes
Budapest rendezte az idei hajléktalan világversenyeket. Vitathatatlan elismerés a dinamikusan gyarapodó magyar nincstelenek számára maga a játékok ténye is. Ha figyelembe vesszük, hogy egyre több országban – kimondani is szörnyű – a hajléktalanság felszámolását közügynek tekintik, akkor büszkék lehetünk a mindenkori magyar kormányra, a város vezetésére, mivel láthatóan nálunk...
tovább
Likes
Eddig nem éreztem, amit most már tudok Egy körbezárt világban csakis hozzád futok Te vagy nekem a nap az éj a hold Ami előtted történt az csak fehér folt Itt vagy nekem és semmi sem számít Félreértett szó engem már nem ámít A megelőlegezett jövő igaz érzést táplál Itt...
tovább
Likes
Nyugi fiam! – le a kezekkel! – a húr vonói még kenetlenek. Én sosem a Nagy-Göncöllel kelek fel, de riadót is csak pirkadattal verek. Tartsd kezed a megfeszült gyeplőn, ne hidd, ha jogos már, szent a harag, s bár aratni nem akkor kell, ha megdől, levágni a termést zölden...
tovább
Likes
A Város Mindenkié csoportot meghívták a szervezők, hogy tartsunk rendkívüli osztályfőnöki órát a fesztiválon. A szervezés folyamán még három programot kértek tőlünk: bemutatkozást más civil szervezetek és önkéntesek előtt, még egy rendkívüli osztályfőnöki órát egy nemzetközi csapatnak és egy kerekasztal beszélgetést a kormány kriminalizációs rendeleteiről a TASZ képviselőjével. Az...
tovább
Likes
hát akkor mivégre mégis annyi elszánt csakazértis mutatványa isten csillag-távolába Lábnyomom pocsolyavíz tölti föl Ha egy pofont kapok, várok újra Hogyan, miért, kiért, meddig, miből Kérdezem dőlve a bádogpultra Az ötvenedik évem elején Mindennapos a ki ver meg hajsza A kabátomba kap a régi szél Borostám mögött, veszendő...
tovább
Likes
Gyantaforradás csöndjének a folyópart zörrenő nádja üzen: – rozsdára csorgót – Költött tavasszal a szárcsa! Fölfelé törő kopott fenyőkön vörhenyes, kérget ráncoló hánccsá foszlott a múló idő, akác, s tölgy koszorúin rozsdállnak az őszi árnyak. – fogy a lomb, nőnek a házak – Nem társul Karácsonyillat a víz...
tovább
Likes
úszom az álomban dobálnak hullámai oda s ide ha s amennyiben alszom mégis néha hozzámverődik a tested össze-összekoccannak fogaink csomózva állnak nyelveink egybe lebegnek egyik a másik fölött ide meg vissza lengve ringó szíveink nő felemel hintáztat az álom ingva keringek benned te bennem körbe-körbe mossuk egymás belsejét bársonyos...
tovább
Likes
…toll hegye rebben – a kezdetek egybefonódnak a véggel s végre lehajtod az arcodat: egymagad állsz a világban, vágyad a napra tekint s ha elérheted: egy vagy az éjjel. Méred a verssorod – eltemetődöl a vers anyagában: várna – ereszd el! a lényeget írd s igaz éled...
tovább
Likes
Magamban roskadva egy Hótól terhelt Vénfűzfa alatt Bánataim összességén csak Egy Köd-Reménység Fehérlett át a Tudat; – hogy habár Messze is – de Vársz Rám Mélosz 0
tovább
Likes
Szürke, semmitmondó délután van, kalapom a fogason lógva érzi ma sem lesz különösebb dóga’. Ásít a csönd a félhomályban, nyakig unalomba beleporosodva sétabotom ül a szobasarokba’. Múlatom időm a végtelen semmibe, belefér, a: ki tudja mennyibe? Ábrándjaim sok-sok ölnyi láncon szaladgálnak, végüket alig-alig látom, barátságot kötve azért némi gonddal...
tovább
Likes
Lecsókolom szemöldöködről a hópihét, Bár magától is olvad, hisz tavasz van. Pergőbb az élet, lucsok csak itt-ott, S ha bele is lépsz, megszárad gyorsan. Miért is szebb a tavasz, mint az ősz ? Hányok az ócska szeteotipiáktól: Prímán tudok depi lenni a harminc plusztól, (Ha akkor jutok messze...
tovább
Likes
Az élet tiszta hazugság. Hazudnak neked, hazudsz te is, hogy ki ne add magad hazudsz magadnak, hogy elhiggyék: – ez te vagy magad! Aztán tükörbe nézel véletlenül egy idegen – aki szembekerül veled, rádöbbensz: – hisz Őt nem ismered! E levelet is törlöd, s megtagadsz: Gipsz Jakab – ki...
tovább
Likes