447. szám Vers

Rozsdásra őszülő fák

Szerző:

Gyantaforradás csöndjének
a folyópart zörrenő nádja
üzen: – rozsdára csorgót –
Költött tavasszal a szárcsa!

Fölfelé törő kopott fenyőkön  
vörhenyes, kérget ráncoló
hánccsá foszlott a múló idő,
akác, s tölgy koszorúin
rozsdállnak az őszi árnyak.
– fogy a lomb, nőnek a házak –
Nem társul Karácsonyillat
a víz fölkúszó mocsárszagához,
kopjafás törzsekre bámul
a szürkére mosott álmos folyó.

Rozsdákról csorduló csönd
kérdését víz felé szél fuvolázza: –
Zöldellő tavaszi nádasban
költ-e majd jövőre a szárcsa?

Kővári K. Tibor

Kapcsolódó írások