úszom az álomban dobálnak hullámai
oda s ide ha s amennyiben alszom
mégis néha hozzámverődik a tested
össze-összekoccannak fogaink
csomózva állnak nyelveink egybe
lebegnek egyik a másik fölött ide
meg vissza lengve ringó szíveink
nő felemel hintáztat az álom ingva
keringek benned te bennem
körbe-körbe mossuk egymás belsejét
bársonyos az eszméletvesztő sötét
akad a lélegzet szinte fáj e gyönyör
horkolva jön úgy talál kimerülten a reggel
csókjaink felvonulva ütköznek
kaotikusan bődületes sereggel csobban
az álom vize cuppannak ajkaink
töredékek pillanatok egy-egy
simítás kavarogva villanás után
előtt közben másik villanás egyvelege
véletlen sem ilyen rendezetten és szavak
nélkül vérdobogással töltött de
mily beszédes csendben sodor
az álom mint a halál úgy ölel a
szomjas ébrenlét már
csak egyedül inhalál
a kín szerteszét seper
a koponyám belső fala
lakatlan tükörcsempe
s vak minden ablak
minden vonal ferde
kezem a kezedért nyúl
ma is minden egyes percben
és ismétlődés végtelen
körökbe tört
körös kerekekbe
törten
2011 augusztus, első díj
