Nyugi fiam! – le a kezekkel! –
a húr vonói még kenetlenek.
Én sosem a Nagy-Göncöllel kelek fel,
de riadót is csak pirkadattal verek.
Tartsd kezed a megfeszült gyeplőn,
ne hidd, ha jogos már, szent a harag,
s bár aratni nem akkor kell, ha megdől,
levágni a termést zölden sosem szabad.
Legyen a húr dallama lenge,
kapcsoljon össze, mint finom relé,
s ne menyasszony, ki farriszálva menne
ördöggel is, vigyék! – már az oltár elé.
Tudod fiam, ha meg kell tenni,
ne a dühöngő patáknak zaja
kísérje, s abból vissza egy szemernyi
se hulljon földre, mit úgy hívnak: Haza.
B.A.S.A.
