hát akkor mivégre mégis
annyi elszánt csakazértis
mutatványa
isten csillag-távolába
Lábnyomom pocsolyavíz tölti föl
Ha egy pofont kapok, várok újra
Hogyan, miért, kiért, meddig, miből
Kérdezem dőlve a bádogpultra
Az ötvenedik évem elején
Mindennapos a ki ver meg hajsza
A kabátomba kap a régi szél
Borostám mögött, veszendő ember arca
Szaporodnak homlokom redői
Összeszámolom mi vasam maradt
Nincsen ami fejem betetőzi
Rongyaim csomóban, hasam alatt
Könyöröghetnék is szakadatlan
Hogy jusson olcsó és rosszfajta bor
Meghúzódom csendben a huzatban
Megmaradt fogaimon sárga por
Szárazon sírok, mint téli vadak
Kérek, de ha adnak: szégyenkezem
Őrzöm csak gyúlékony napjaimat
Mint ki meghalni tud, búcsúzni nem
Nincs kegyelem amit eltékozolnék
A jó lélek semmire rá nem visz
Ebben a nyárban is mintha fáznék
És miként itt, úgy majd a mennyben is
